Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton

amelynek segítségével a 13. századtól az ún. galléros perem készült. A peremrész leírását azzal érdemes zárni, hogy variabilitása nem a két feldolgozott objektum lelethalmazának a sajátsága, e sokféleség jellemzi a kompolti avar edény anyag egészét. A 296. és 297. objektum fazéktöredékeit a formázás végén rend szerint bekarcolt mintákkal díszítették. A lelőhely más objektumaiból származó leletekhez viszonyítva ez sem tekinthető egyedi sajátságnak, hiszen az összes avar objektum kerámiáján ugyanezen díszítési hajlam megvalósítása tapasztalható. A bekarcolt motívumok: az egyszeres, illetve többszörös egyenes, illetve hullámvonalak is a népvándorlás-kori edények legáltalánosabb mintái. A bekarcolt minták első ránézésre meglehetősen egységes képet mutatnak, a részletesebb elemzésük azonban számos olyan jellegzetességet is felszínre hoz, amelyek talán az időrend pontosítására is alkalmasak lehetnek. A bekarcolt motívumok részletekbe menő vizsgálata a 296. objektum esetében 15, a 297. objektum esetében pedig nem kevesebb, mint 29 minta elkülönítését tette lehetővé. Az eltérések jórészt abból adódnak, hogy a bekarcolt hullám-, illetve egyenes vonalak kivitelezéséhez használt, fésűszerű eszköz fogainak a száma igen nagy mértékű variabilitást mutatott. Még öszszetettebb képet kapunk, ha a töredékeken nemcsak egy-egy bekarcolt mintát veszünk számba, hanem az összes látható motívumot. (A két leletegyüttes nagy mértékű töredezettsége miatt az ilyen darabok száma sajnos viszonylag alacsony.) Egy ilyen vizsgálat során ugyanis három tényt tapasztalhatunk. Egyrészt azt, hogy a fazekasok a díszítések bekarcolása során „övezetekben" gondolkodtak. Azaz, egy díszítőmotívum rend szerint önmagába tér vissza, a következőtől egy díszítetlen „övezet" választja el. E felfogás következtében természetesen az egymásra karcolt minták száma is rendkívül alacsony - kivételként csak azon egyetlen eset rögzíthető, amikor a minta bekarcolásának a végén a fazekas (talán véletlenül) rákarcol a minta elejére. Harmadik megfigyelésként pedig azt kell rögzíteni, hogy egy és ugyanazon edényen az egyes bekarcolt mintákat rend szerint különböző fogszámú fésűkkel kivitelezték. E bekarcolt díszítések e három jellegzetességét azért érdemes együtt említeni, mert azok a kompolti lelőhely számos más töredékegyüttesében is kimutathatók. Csak kivételként fordul elő, mégis meg kell említeni a 297. objektum azon töredékét, ahol a hullámvonalköteg és egyenes vonalköteg közét vékonyabb, ferde bekarcolt vonalköteg tölti ki. A díszítésekhez azonban kapcsolódik négy olyan jellegzetesség is, amely magán a lelőhelyen belül is jóval ritkábban dokumentálható. Első helyre egy feltűnő hiány kívánkozik. Az, hogy a két kemence 233 kézikorongolt fazékpereme közül csak három kivételes esetben (6. kép 15, 19, 11. kép 14) regisztrálható a belső felületen körbefutó, bekarcolt minta - bármennyire is gyakori a perem belső síkjának a díszítése a kompolti lelőhely más avar kori objektumainak a kerámiájában. A perembelső díszítésének majdnem abszolút mértékű hiányával ellentétben a 30