Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Lőkös Péter: Eger 1552-es ostromának ábrázolása a 16–17. századi erdélyi szász és szepességi német irodalomban

bi szerzők terjedelmesebb ostromleírásai - közvetve vagy közvetlenül - mind Tinódi munkájára vezethetők vissza. Zsámboky, Istvanffy és Forgách munkáiról ezt már Katona István megállapította História eritica regum Hungáriáé, с művében: „ Quoniam ut Istvánfius, ita tarn Sambucus, quam Forgachius Tinodium in obsidionis Agriensis narratione plerumque secutus est... "

62 De Tinódi volt a forrása - Zsámboky közvetítésével - Johannes Michael Brutusnak

63 és Somogyi Ambrusnak is.

64 Nadányi János pedig az Istvanffynál olvasható leírást kivonatolta.

65 Csak a Memoria rerum szerzője támaszkodott saját élményeire illetve értesüléseire.

66 A magyar szerzők viszont nem használják az ostromleírásnál Centoriot (vagy valamelyik későbbi fordítását) forrásként. A Centorio által elbeszélt hősies nők története a magyar irodalomban csak jóval később, a 18. század végén, illetve a 19. században bukkan fel: gondolhatunk itt például Baróti Szabó Dávid Egy egri vitéz-asszony, Tarkányi Béla Az egri amazon vagy Zalár József Dobó s az egri nők с versére.

67 Az erdélyi szász és szepességi német művekre túlnyomórészt a rövid beszámolók a jellemzőek. Ezt részben magyarázhatja csak az, hogy ezek többsége annales, hiszen évkönyveik között sok olyan van, amelyik más eseményekről igen részletesen beszámol, túllépve az annalisztika keretein. Erre jó példa Hieronymus Ostermayer (|1561) brassói orgonista, aki ugyan nem említi az 1552-es ostromot, viszont Dobó István erdélyi működéséről részletesen tudósít.

68 Az erdélyi szász és a szepességi német szerzők - Schesaeust leszámítva - nem ismerik Tinódi művét, de Zsámboky fordítását sem. Schesaeus Tinódi-ismeretét megmagyarázza az, hogy sokat forgott magyar környezetben, míg a többi német szerzőre ez kevésbé jellemző. Schesaeusnak bőven volt tehát alkalma - akár Zsámboky művének közvetítésével - megismerkedni Tinódi énekeivel. Azok a német szerzők viszont, akik részletesebb ostromleírást adnak (Miles, Krekwitz, Hellenbach), nem Tinódiból merítenek, hanem az európai szerzők közt elterjedt Centorio-féle leírást veszik át.

69 Azt is fontos kiemelni, hogy Bomel, a Brassói falikrónika, Leibitzer, Türk, Frölich, Hellenbach meg sem említik Dobó István nevét, de a többiek (Sigler, a 62 Idézi: NAGY Béni 1912. 239. 63 Ld. KOVÁCS Lajos János 1916. 156-157. 64 BARTONIEK Emma 1975. 309. 65 Uo. 427-428. 66 Uo. 46. 67 A téma képzőművészeti vonatkozásairól ld. H. SZILASI Ágota 2002. - BAKÓ Zsuzsanna 2002. 68 Historien von Hieronymus Ostermayer [1520-1570]. In: Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó, hg. auf Kosten der Stadt Brassó von dem mit der Herausgabe betrauten Ausschuss, 4. Band, (Chroniken und Tagebücher 1. Band), Brassó. 1903. 496-522. 69 További példák az európai irodaimból a Centorio-féle szöveg átvételére: Függelék 2., 4., 5., 6., 8., 9., és 12. sz. szöveg. 277