Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Csiffáry Gergely: Varkocs Tamás egri várkapitány emlékezete

Ekkor Ferdinánd király Oláh Miklós esztergomi érsek tanácsára, a 21 éves Forgách Ferencet nevezte ki váradi püspöknek, míg ezzel közel egyidejűleg a várkapitányi tisztséget a püspök testvérére, Forgách Simonra bízta, aki egyszersmind a Tiszántúl (az Alsó Részek) főkapitánya lett.

272 Viszont ekkorra I. Ferdinánd valójában már nem uralta Erdélyt. Előbbi döntésével mindössze Várad biztos megtartására törekedhetett. Forgách Simon (1527-1598) a történészként és püspökként ismert Ferenc öccse, kitűnő katona hírében állt. Eletét 1550-től harcokban töltötte. 1551-ben egyik résztvevője a Lippa vára elleni győzelmes ütközetnek, ahol 11 sebet szerzett. Ezek közül a homlokára kapott kardvágás nyomát élete végéig viselte. 1552ben, amikor Temesvárt 34 napi ostrom után feladta Losonczy István várkapitány, a kivonulók közt volt, s a török fogságába esett. Rettenetesen megkínozták az oszmánok, az orrát levágták, s halálhírét is keltették, míg végül is súlyos váltságdíjon a rokonai kiváltották a fogságból. Kiszabadulása után 1555-56-ban a Felvidéken katonáskodott, majd 1556 szeptemberétől Várad kapitánya lett.

273 Varkocs Tamás leváltásának okát nem ismerjük, csak gyanítani lehet, hogy 1555 tavaszán Izabella és János Zsigmond visszahozatalát célul kitűző politikai erők oldalára állhatott. Erre több körülmény utal. Varkocs elmozdítása 1556 szeptember derekán a váradi tisztségéből egybeesik azzal, hogy hűtlenség címén (nota infidelitas) birtokait I. Ferdinánd elkobozta.

274 1556. szeptember 12-én Bécsből értesítette Oláh Miklós esztergomi érsek, királyi kancellár Horváth Márk szigetvári várkapitányt, hogy a király Varkocs Menyhért és Varkocs Tamás birtokait neki adta, s egyúttal arra kérte, hogy az érsek Szigetvár körüli birtokaiban fogadja el a tiszttartói állást, és azok jövedelmét szedje be a számára.

275 A birtokelkobzás oka aligha lehetett kevesebb, minthogy a várkapitány János Zsigmondhoz és a „pálfordult" rendekhez pártolhatott. Erre utal egyébként a leváltása utáni szerepvállalása is, amelyre még visszatérünk. 1556 őszén az erdélyi események gyors fordulatot vettek. 1556. október 22-én az erdélyi rendek hívására Izabella királyné és a fia, János Zsigmond ünnepélyesen bevonultak Kolozsvárra. Majd a november 25-én összeült országgyűlés az ország kormányzását a fia kiskorúsága idejére a királyné kezébe adta, s ugyanakkor rendi ellenőrzés nélkül rendelkezésére bocsátották az országos jövedelmeket.

276 272 SZABÓ János Győző 1982. 15. 273 Forgách Simon életrajzára lásd: SZABÓ János Győző 1982. 15-17. 274 Történelmi Tár, 1878. 180. 275 KÁRFFY Ödön 1901. 466-467. - Meg kell jegyezni, hogy Horváth Márk, vagy közismertebben Horváth (Stancsics) Markó nem érdemtelenül részesült a királyi birtokadományban, hanem éppen Szigetvár 1556-os sikeres megvédéséért kapta az uralkodótól. 276 BENDA Kálmán 1982. II. 390. 240