Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”

város 155l-es urbáriumában szereplő adózók között olvasható Chyzaar Balázsról biztosan feltételezhető, hogy kardcsiszár volt. Egy másik adózó Feredes Péter, a városi fürdő mes­tereként szolgált, Zyarthó György vagy Zywgyarthó Lénárd szíjgyártók lehettek, és ugyan­úgy a szakmájában dolgozott az ötvös (Ethwes), a szabó (Zabó), a nyerges (Nyerghes) né­ven szereplő valamennyi mester. Még egy érdekesség akad. Az is közismert, hogy a keresztnevekből alakult becenevek az idők során önálló nevekké alakultak, mint a Katalinból a (Kata, Katinka), a Margitból (Margó), vagy a Gergelyből (Gergő). A várvédők közt harcolt Istenmezey Sándor lovas tiszt, akit már 1551-ben, a városi urbáriumban, mint Sandrinus nevű lakosként írták össze. 1572-ben Istenmezei Sandri néven, majd holta után a feleségét, 1579-ben háztulajdonos ne­mesasszonyként, mint Sandrinus özvegyét írták össze. Az érdekesség, hogy a Sandri és Sandrinus, a latin Alexander magyar elnevezéséből, a Sándorból keletkezett becenév, ame­lyet viszont a hivatalos használatra készült összeírásokban is feltüntettek. Az ismert várvédők névsorát áttekintve, csupán a rendelkezésre álló nevek alapján is megállapítható, hogy soraikban ott harcoltak a történelmi Magyarország határain belül élő nemzetiségek (szlovákok, horvátok), és külhonból érkezett németek, lengyelek, és az Itá­liából elszármazott olaszok. A kassai csapatban szolgált Eperjesi Janicskó, Blaskó Antal és Zádornik Ambrus szlo­vák származású katonák voltak, s közülük Blaskó Antal szlovák nemzetiségű nemesi csa­ládból származott. Kusztovics Horváth György és Gaszparics Mihály horvát származású lo­vas tisztek voltak. A nevük alapján feltehetően további szláv származású katonák lehettek még azok, akik nemzetiségük nevét viselték vezetéknévként. Ilyenek lehettek a Cseh, a Horváth, a Lengyel, a Pozsgai, a Rác és Tóth családnevű egri várvédők. A külföldiek között nyolc Itáliából érkezett személy van, köztük hat kőműves (Antho­nio Fenez, Bartholomeo de Volatina, Franciscus de Bysan Gregorio Menaso, Johannes de Brwgalya, Mathias de Veza) és két kőfaragó (Donatus és Hyeremias). Rajtuk kívül öt német vagy osztrák származású tüzér (Gaspar Singer, Johannes Fayrich ágyúöntő mester, Johannes Scepucsiensis, Josephus Pragensis és Martin Herman) és további két lengyel származású ka­tona (Krakkói Szaniszló és Lengyel István). További két egri várbeli puskás gyalogos kato­nának lengyel származású volt a felesége, közülük Bertalannak egy Katalin nevű, Szabó Ádámnak pedig egy Anna keresztnevű felesége volt. Ez utóbbiak feltehetően az egri között harcolhattak. A nem magyarok száma 18 fő 5,0%-ot tett ki az ismert várvédők (356 fő) közül. Az ostrom alatti és az utána történt jutalmazások során, az adatgyűjtésünk szerint a készpénzben kifizetett jutalom összege 1026 frt 40 dénár volt, ehhez járult még 1184 frt ér­tékű só kifizetése, és további ajándékként 102 öltözet ruhát kaptak a résztvevők, a sebesül­tek, valamint a hősi halottak özvegyei és árvái. Dobó előterjesztése nyomán a sebesültek között kiosztottak készpénzben 632 frt-ot, és további 683 frt értékű sót, összesen 1315 frt értékben. Az özvegyek és az árvák kaptak 318 frt értékű sót, és 523 frt értékű posztót. Egyesek jutalmazására 337 frt értékben sót, és további 26 frt értékű posztót osztottak ki. Dobó számadása szerint még az ostrom során 31 frt 20 dénárt adományozott a várkapitány azoknak, akik vitézségükkel kitűntek. 40 A névsorban előforduló összes személy között 96 várvédőről tudjuk azt, hogy megse­besült, s közülük a sebesült katonák száma 76 fő. A jutalmazásra javasolt sebesültek sorá­ban feltűnően sok volt (56 fő) a várbeli puskás, ill. a Bornemissza Gergely alárendeltségé­ben szolgált gyalogos katona, s az arányuk 58,3%-ot tett ki. Ók viselték a várvédelem leg­40 SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 157. 254

Next

/
Oldalképek
Tartalom