Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Nagy Géza Balázs: Iratok az Egri gyógyítás történetéből
га, а XIV. század elején pedig itt írja meg Mondino de'Liuzzi Anatómia címen bonctankönyvét, mely évszázadokig alapműnek számított. A boncolást az Egyház teológiai megfontolásból sokáig ellenezte (az emberi test a Szentlélek temploma, amit még halálában sem szabad ok nélkül megcsonkítani), az egyetemeken azonban külön engedéllyel általában évente sor került e műveletre. Igaz, a kivégzett gonosztevők testén bemutatott évi egy-két boncolás mai szemmel nézve nem elegendő az emberi szervezet alapos megismeréséhez, és ezek az alkalmak inkább népünnepély formáját öltötték. Mégis elengedhetetlenek voltak az anatómia helyes megismeréséhez. A XV. század elején, 1416-ban az orvosi fakultáson tanít egy János nevű magyar, és Bologna még a következő században is kedvelt tanulmányi helye volt a külföldieknek, így a magyaroknak is. Az egyetem életének nagy eseménye volt, hogy miután a város pápai fennhatóság alá került, 1563 őszén megnyílt az Archigymnasium, azaz az egyetem épülete, addig ugyanis magánházaknál tanítottak. Tulajdonképpen az Archigymnasium épületén már látszik az új tudományos szemlélet nyoma, mert külön e célra felszerelt bonctermet is kialakítottak: ebben szerezte ismereteit az emberi szervezet felépítéséről Markhot is. Az 1600-as években az egyetem tanulmányi fegyelme bizonyos értelemben fellazult, ugyanakkor a külföldiektől megvonták a tanítás jogát, így az idegenből jövő tanulók száma erőteljesen lecsökkent, a XVIII. században például Markhoton kívül csak egyetlen egy magyarról tudunk. A tanárok között természetesen ebben az időben is vannak világhírű tekintélyek (Markhot itt-tartózkodása után pl. Galvani). A történeti tényekkel szemben az egyetem és a város egyaránt igyekezett hírnevét azzal is öregbíteni, hogy a szinte lehetetlenül korai századokba vezették vissza a bolgnai oktatás gyökereit, és ezt - mint Markhot esetében is - még az orvosi diplomába is beleszőtték. Markhot tanulmányaival kapcsolatban az is megjegyzendő, hogy az évszázadokkal korábban kialakult rend szerint a szabad művészeteknek éppúgy, mint a bölcselettudománynak doktora volt, és csak ezek után lett orvosdoktor. Saját korának tehát mindenképpen szellemi elitjéhez tartozott 75 . A XVIII. századi terminológia egyébként nem igazán beszélt külön orvostudományról, sokkal inkább természettudományról, amelynek az orvoslás is része volt. Ezt fejezte ki a physicus szó is, amellyel Markhot munkakörét is jelezték. Ez érthető is, hiszen a XVIII. század első felében még sok természettudományos kérdést az ókori klasszikusok művei alapján tárgyaltak, és nem indult meg a reáltudományokban az a fejlődés, ami a XIX. század végére lehetetlenné tette a világ dolgainak egységes, polihisztor-szemléletét. A diploma szövegszerkesztése és kifejezésmódja - az armálishoz hasonlóan - barokkos ízlést mutat, ezen túlmenően viszont az egyetem történetének bemutatásakor elszakad a történeti hűségtől. Az egyetem ősiségét bizonyítandó rész alátámasztására valóban vannak bizonyos iratok, ezek azonban utólagos összeállítású középkori hamisítványok. A diploma Veress leírása szerint 15x22 cm nagyságú, 6 levelű könyvszerű irat, melyet a Markhot-család és az egyetem címere díszít. A nevek és fontosabb szófordulatok egy része aranyszínű tintával került a szövegbe 76 . 75 E régi tanulmányi rend nyomai látszanak még például a teológiai főiskolákon, ahol az első szemeszterek idején retorikát, zenét, nyelveket, és nem utolsó sorban filozófiai tudományokat tanulnak a hallgatók, és csak ezek után kezdődik a kifejezetten teológiai tárgyak elsajátítása. 76 Ezeket Veress dőlt betűkkel jelölte szövegkiadásában; itt viszont ezt azért nem alkalmaztuk, mert a magyar fordításban a szófordulatok egy részénél - a mondat egészére nézvést - más szórendet kellett alkalmazni. Ugyancsak technikai kérdés volt, hogy az olasz eredetű neveket kell-e, és ha igen, hogyan fordítani: végül az alapján, hogy a korabeli latin a lefordíthatatlanul egyéni nevek kivételével mindent ellatinosított, a fordításban ugyané szempont szerint jártam el. 390