Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”

nak, hogy a török martalócok rendszeresen portyáznak. Ez a december 12-én kelt levél említi, hogy a megelőző napokban egészen az egri várig nyargaltak a törökök. Ezért 1559-től a város kapuit a várőrség 100 gyalogos katonával volt kénytelen őriztetni. Ennek ellenére a törökök 1560 nyarán mégis betörtek a városba, ahol raboltak és fosztogattak, s a vár alatti palánkra a megölt egri polgárok fejeit tűzték ki, majd így vonultak vissza. A város környéki településeket is gyakorta érték támadások. 1568-ban, majd 1573-ban Tihamért rabolták ki. Ostoros falu már az 1570-es évektől behódolt, s ez időben már Felnémet is töröknek adózott.

62 Visszatérve az „egri név" gyökereihez. A XVI. században már 1552 előtt, de utána sem volt háborítatlan az egri lakosok élete. A török váratlan támadásai szinte mindennaposak voltak. Ennek ellenére mégis sokan kerestek menedéket Egerben. Az uralkodótól kapott kedvezmények - bizonyos adóterhektól való mentesítések- is vonzották az itt menedéket keresőket. Sokan közülük rejtve építkeztek, hogy kivonják magukat az adók fizetése alól. A jobbágyi terhektől való menekülés, a mezővárosi polgárok részére adott kedvezmények, annak ellenére, hogy veszélyes volt itt élni, mégis ide csalogatták a menedéket kereső, földönfutóvá lett nincsteleneket. A fentiek ismeretében az „egri név" keletkezése bizonyosan az 1552-es diadalhoz kapcsolható, viszont, hogy tartósan beleívódott több évszázadra a magyar ember szólásainak a segítségével nemzedékek tudatába, az feltételezhetően összefügg a veszélyeztetett város lakóinak adott uralkodói kedvezményekkel. A könnyebb adózási feltételek, amelyeket időről-időre a királyi megerősítések is garantáltak, a hódoltság kori Magyarországon vonzóvá tették a várost, amely ily módon nem csak kivívta, hanem tartósan megszerezte magának az „egri nevet". Az uralkodótól kapott kedvezményeket, ha új király lépett a trónra, meg kellett újítani, hogy továbbra is élvezhessék a város lakosai. A dézsma- és robotterhek alól egy esetben lehetett örökre megszabadulni, ha a jobbágy, vagy líber állapotú személy, vagy közrendű polgár valamilyen módon nemességet szerzett. A kedvezőbb adózási feltételek révén pénzt lehetett megtakarítani, s a pénzen már nemességet lehetett vásárolni, s bizonyára az „egri név" is jó ajánlólevél lehetett. A nemességszerzés a korban egyáltalán nem tartozott az elérhetetlen vágyálmok közé, elég volt hozzá egy befolyásos pártfogó és némi pénz. Azt, hogy ezt az utat járták a korabeli egriek, igazolható. Prépostvári Bálint egri várkapitány 1593. május 20-án a Szepesi Kamarához küldött levelében a következőkről tudósít. „Nemsokára - írta a panaszos hangú levelében- nemes emberré teszi az egri várost Károly János; tavaly is szűcsnek, lakatosnak, szabónak hoza címerleveleket, most is hármat hozott az őfelsége egri jobbágyinak. Majd annyiba jut Eger, csak fövenyrostálót sem találnak az ő felsége szükségére. Ha én ennél kissebbet kérnék is őfelségétől, informatio nélkül, meg nem cselekedné őfelsége én velem, sem mívelne meg őfelsége informatio nélkül. Bizony csodálkozom, hogy Károly János hasznára őfelsége ennyi kárt teszen magának, mert Károly János csak kereskedik vele, efféle új nemes emberekkel. Nem látom semmi (szaporodását) az országnak, mert csak csép-kapa előtt bujdosók magok hasznát keresik, sem puskával, sem kopjával nem megyén a hadba."

63 A levélben előforduló fövenyrostáló kifejezés azokra a jobbágyokra utal, akiket a várépítkezésnél rendszeresen alkalmaztak. * * * 62 NAGY József 1978. 35., 89. 63 KOMÁROMY András 1901. 4-5. 260