Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”

Vegyük először számba a korabeli béreket. 1551-ben egy férfi napszámbére 4 dénár, a nőé 2 dénár, s a gyereknapszám 1 dénár volt az egri vár 1552. évi számadáskönyve szerint.

30 1550-ben, az egri várban dolgozó építészek közül Marya János itáliai, és Kléber Mihály német építőmester havi fizetésül 12-12 frt-ot kapott. Egy kőműves pallér heti bére 2 frt volt, míg egy kőműves mester napszámbérként 10 dénárt vehetett fel. Egy vállalkozónak 10000 db tégla elkészítéséért 4 frt-ot, egy fertály búzát (25,1 kg), 5 bárányt és egy sajtot adtak. Idetartozik, hogy hozzávetőleges becslés szerint ennyi téglát segédekkel együtt 2,5-3 hónap alatt tudtak elkészíteni a korbeli téglásmesterek. 1550-ben a felnémeti asszonyoknak a szőtt vászonért rőfönként (78 cm) 1 dénárt adtak.

31 Dobó István egri várkapitánysága idején, 1548-tól a közönséges napszámbér 4 dénár volt, 1552-ben és később a napszámbér 5 dénárra emelkedett. Az áremelkedést a várat ostromló török had pusztításai okozták, mivel felégették a falvakat, a termést stb. Ennek továbbgyűrűző hatása volt az élelmiszer búza árának a megemelkedése, amelyről még szólunk. Dobó idején a várban dolgozó kőművesek napi bére 16 dénárt tett ki. A kőműves pallér az élelmezésen kívül a várban havonta 12 frt-ot kapott. Az ácsmesterek havi munkájukért 4 frt 50 dénár fizetést, míg az asztalosmesterek hónaponként 6 frt 50 dénár fizetést vehettek fel.

32 A korabeli árviszonyokra nézzünk példákat! 1552-ben, a Bécsben vásárolt 4 font (2,24 kg) rizsért 22 dénárt, 3 font (1,68 kg) borsért 1 frt 92 dénárt, 3 font (1,68 kg) aszalt szőlőért 24 dénárt, 1 font (0,56 kg) fahéjért 1 frt 20 dénárt, míg 8 font (4,48 kg) cukorért 2 frt-ot kellett fizetni a várszámadások tanúsága szerint. Ugyanakkor Egerben egy-egy font (0,56 kg) bors 75 dénárba, a cukor 35 dénárba, és a sáfrány 3 frt-ba került.

33 Az ostrom évében egy icce (0,7 liter) bor ára 5-6 dénár volt átlagosan. A gyenge borok iccéje 4 dénár volt, míg a jobb minőségű italért 7-8, olykor 10 dénárt is elkértek. Egy icce olvasztott vaj 20, 100 fej káposzta 25 dénárba került. A mindennapos használati tárgyak közül egy-egy szekerce ára 27 dénár, a fűrész ára 16 dénár volt a kisebbé, a nagyobbaké 25 dénárt tett ki. Egy közönséges szita ára 10, míg a finom selyemszita 30, esetleg 40 dénárba került. Az öltözködésre használt hazai szövésű vászon ára rőfönként (0,78 m) 4 dénár volt. A jó minőségű ún. Truppay

34 vászonért rőfönként 21-22 dénárt kellett fizetni. Miután az öltözékhez legalább 5 rőf (3,9 m) ruhaanyagra volt szükség, így az általánosan használt vászon szövésű ruházat anyagára 20 dénárt fizettek ki. Egy-egy öltözetre való posztóruhához 5-5 rőf stameth vagy purgomál posztó kellett, melynek az ára 3-3 frt volt. Egy egyszerű dolmány, nadrág és ing ára 2 frt 50 dénárt tett ki. Miután a korban a ruházatnak nagyon fontos társadalmi státuszjelző, ill. rangjelző szerepe volt, egy-egy öltözet ruha a viselőjének a rangja, a méltósága, ill. tisztsége folytán is igencsak változhatott. Az egri várbeli főszakács vagy, írnok öltözete 14 frt-ba, az alvárnagyé vagy a püspöki ügyészé 18 frt-ba, míg a számtartó öltözéke 25 frt-ba került.

35 30 PATAKI Vidor 1934. 29. 31 SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 126. 32 SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 418. 33 SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 416. 34 A Truppai, Tropper, troppau gyolcs elnevezését a sziléziai iparvidéken található Troppau, ma Opava csehországi város nevéről kapta. ENDREI Walter 1989. 141., 238. 35 SUGÁR István 1975. a. 19. 250