Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Fórizs István–Nagy Géza: Karikával díszített későközépkori egri üvegkehely műszeres analitikai vizsgálata
Wedepohl németországi leletek alapján alapvetően háromféle káli-üveget különböztet meg (2. táblázat): korai fahamu (800-1050), fahamu (1050-től), fahamu-mész (1300-tól) szilikát. Ez az osztályozás az üvegkészítéshez felhasznált nyersanyagok milyenségén, vagyis az üveg kémiai összetételén alapszik és független attól, hogy az üvegből milyen tárgyat formáztak. Az általunk vizsgált üvegpohár összetétele egyik típussal sem egyezik meg teljesen, figyelembe véve a szórásokat is (lásd 2. táblázat). Mások is közöltek adatokat németes franciaországi középkori üvegek kémiai összetételére, azonban ezek lényegesen nem térnek el a 2. táblázatban közöltektől. Karel HetteS XVII. századi, Csehországban készült üvegek kémiai összetételét közli. 4 Az egyes kémiai összetevők mennyisége viszonylag tág határok között változik, azonban egyes üvegek kémiai összetétele, valamint az átlagolt összetétel egészen közeli az általunk vizsgált üvegek összetételével (lásd 1. és 3. táblázat). A késő középkori magyarországi üvegleletek közül többnek meghatározták és közzétették a kémiai összetételét. Diósjenő közelében a XIII. század végétől a XV. század, végéig működött üveghuták maradványait tárták föl több ütemben. 5 A XIV században működő I. számú hutánál föltárt üvegtöredékek egyik darabjának a kémiai összetétele (3. táblázat) jellegzetes Na-hamu üveg összetételt mutat - ilyen volt a velencei üveg is -, míg a XV században működő III. huta két üvegleletének kémiai összetétele az előzőtől teljesen eltérő, tipikus fahamu üveg összetételt mutat (3. táblázat). Egyik sem hasonlít az általunk vizsgált üvegpohár kémiai összetételére. Visegrádon Gróf Péter és Gróh Dániel egy, a XIV-XV század fordulóján működött, üvegkészítő műhely maradványait tárta föl, az üvegleletek közül többnek a kémiai összetételét Mester Edit közölte. 6 Ezek az összetételek nagyon hasonlítanak a már említett Diósjenő I. huta üvegleletének az összetételére, vagyis Na-hamu üvegek (egy jellemző kémiai összetételt találunk a 3. táblázatban). Holl Imre számol be soproni ásatásból származó leletekről, ahol közli két üvegtárgy kémiai összetételét. 7 Ezek az összetételek viszonylag jól közelítenek az általunk vizsgált pohár kémiai összetételéhez, ugyanabba a csoportba tartoznak. A leleteket a XVI. századra keltezi, továbbá az egyik üvegtárgy esetében arra a következtetésre jut, hogy „velencei technikát alkalmazó közép-európai vagy németországi készítmény". Gratuze és munkatársai huszonnyolc, a budai vár és a visegrádi királyi palota ásatásaiból származó, XIV-XVI. századra datált üvegtárgyat elemzett. 8 Az elemzett minták fele (14) nátrium-szilikát, a másik fele pedig kálium-szilikát üveg. A káli üvegek K 2 0-tartalmuk alapján további két csoportra oszthatók. A kevesebb káliumot tartalmazó csoportba két üveg tartozik. Ezek közül az egyik egy kobaltkék tál (11. számú minta), amelynek összetétele szinte megegyezik az általunk vizsgált minta összetételével. A budai királyi palotában találták és a XV sz. végére datálják. E csoport másik tagja (15. számú minta) is nagyon hasonló összetételű, a visegrádi alsóvárban találták, egy kobaltkék kehely, amelyet a XVI. századra kelteznek. E két kobaltkék üvegtárgy kémiai öszszetételbeli közelsége arra utal, hogy ugyanazon műhelyben vagy legalább ugyanazon üvegkészítő „iskolában" készülhettek, mint az általunk vizsgált, egri karikával díszített üvegpohár. Ezt a feltételezést megerősíti, hogy párhuzamok alapján Váradi Adél (VÁRADI 2003. 189-213) az egri kehely készítési idejét legkorábban a XVI. század második felére teszi, vagyis arra az időszakra, amikorra a hasonló kémiai összetételű visegrádi leletet datálják. 4 HETTES, Karel 1963. 5 H. GYÜRKY Katalin-MIKLÓS Zsuzsa 1992; MESTER Edit 1997. 6 MESTER Edit 1997. 7 HOLL Imre 1971. 8 GRATUZE et al. 2002. 218
