Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Váradi Adél: Karikával díszített későközépkori üvegkehely az egri várból

lene lenni, a pohár testén kiegészítés található, a fül felső részének tapadási helye viszont pontosan lokalizálható.

8 A harmadik fül feltételezett helyétől is ugyanúgy vékonyodik a pohár testén az üvegfonál jobb oldal felé, mint a másik két esetben.

9 Mindkét fülnél megfigyelhető, hogy készítéskor először a tervezett fül alsó végének helyén rögzítettek egy kis adag folyékony üvegmasszát, majd ebből nyújtással a fület megformázva annak felső végét is odatapasztották a pohárhoz. A fülön nemcsak az alsó, erős tapadási rész bizonyítja ezt, hisz kellett a stabilitáshoz is, hanem a fül anyaga hosszában kettéválik, ám mivel a felső rögzítés helyén mindkettő sérült egy picit így nem megállapítható, hogy alulról többszöri húzással vagy fel-le hajtogatással készült. A fülek bár hasonlóak, nem egyformák, mint ahogy a folyatott üvegszál sem egyenletesen húzódik és vékonyodik, néhol két ágúvá válik. A fülecskéket díszítő halványzöld, zárt üvegkarikákat egyetlen szálból formálták meg, az üvegfonál két végét azonban nem egyszerűen összenyomták, hanem az egyiknél kb. 1 cm hosszan, a másiknál a fél karikán át szorosan egymásra hajlítva vezették őket.

I0 Eddig nem tisztázott, hogy a fülön szabadon forgó, rögzítetlen karikákat előre megformálták s a füllel együtt ragasztották fel az edényre, vagy a már kész, fülekkel ellátott pohárra csavarták fel az üveggyűrűket.

11 A nem túl igényes kidolgozás az utóbbit valószínűsíti. A töredékekből összeállított, restaurált pohár kúpos végződése teljes mértében kiegészítés. A pohárból 9,8 cm hosszú oldalfal maradt meg, a kiegészítéssel együtt 10,8 cm a magassága. Szátm.: 7,2 cm. A falvastagság 0,1 cm. A karika átm.: 1,6 cm, a szál vastagsága 0,2 cm. Mivel a pohár feneke teljes mértékben hiányzik, így joggal vethető fel a rekonstrukció újragondolása hiszen más megoldás is elképzelhető. Bár az oldalfal íve egyértelműen egy lekerekedő, kúpos alj megformálására késztet, véleményünk szerint az így rekonstruált pohár még nem a kész tárgy csak része annak. A rekonstruált pohár a forma kérdésében hiteles, végződése valószínűsíthető, de a tárgy nem lezárt. Ugyanis nincs kizáró oka annak, hogy a kúpos alj egy szárban folytatódjon, s a stabilitást egy a szár végén lévő talp biztosítsa. Lehetséges, hogy egy talpas pohár töredékét tekintettük eddig önálló, teljes tárgynak, pedig az csak rész az egészből: cuppa egy üvegkehelyből.

12 8 Ez a felső tapadási hely, az adattári fotó a kimaradt harmadik karikáról és a leltárkönyvi bejegyzés egyértelműen bizonyítja egy harmadik fül létét. 9 A fülekből jobb oldal felé húzni kezdett, fokozatosan vékonyodó üvegfonál joggal veti fel, hogy a pohár készítője jobbkezes volt. Amit a nagyobbik fül második rétegének jobbra kanyarodó íve csak megerősít. 10 Feltűnő az ellentét a pohár finom, szépen kidolgozott buborékmentes anyaga, rendkívül vékony fala, légies könnyedsége, kicsi súlya és az ügyetlen, elnagyolt, maszatolt, folyatott díszítés, valamint a primitív módon megformált üvegkarikák között. 11 Mivel az üvegkarika nem eleve zárt formában került a fülekre, felmerül az utólagos, nem a pohár anyagából történő pótlás lehetősége. Az üvegpohár azonban anyagából adódóan nem élt volna túl egy ilyen beavatkozást. 12 A tárgynak mindkét változatához (ténylegesen rekonstruált kúpos végű pohár és az elvileg lehetséges talpas kehely) próbáltunk analógiát keresni. A párhuzamokat rendkívül tág időhatárok között kellett kutatnunk: a római kortól (a kúpos forma felbukkanása) egészen török kor végéig (a veremben talált kísérőleletek). 191