Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
nál. 92 Csemegi a feltárásokon frissen kibontakozó alaprajzi megoldások nyomán felvetődő kérdésekkel kapcsolatban a székesegyház építéstörténetének két kardinális fejezetét foglalta össze, a XII. századi várszékesegyház jelentőségéről, illetve a „Dóczy Orbán" késő-gótikus székesegyházáról szólót. 93 A várbeli kövek rendezésével egy időben a Líceum épületében lévő, az egri érseki gyűjteményt korábbról gazdagító faragványokat Szmrecsányi Miklós vette számba. Az ekkor, 1931-1932-ben valamelyes újjárendezésen átesett líceumi lapidarium 1932 végére megjelent tárgymutatója a római kortól a rokokóig tárgyalta a hagyaték, várbeli és egyházmegyei gyűjtés során bekerült fragmentumokat. 94 Az érseki lapidarium korábbi időszakáról és előzményeiről ismereteink azonban még homályosabbak. Közvetve tudjuk csupán, hogy Bartalos Gyula egri kanonoknak (1838-1923) a Líceumban kiállított sokrétű, kőfaragványokat is tartalmazó archaeologiai gyűjteményében, 95 többek között az egri várbeli székesegyházból való „oszlop és fehér márvány párkány részletek" is találhatók voltak. 96 93 CSEMEGI József 1935/1 és 1935/2. Egyes egri köveket Buda, Zsámbék, Pilisszentkereszt és a „ciszter kora gótika" összefüggésében is vizsgál: uő.:1941. 92-94. uő\: 1937. 361., 366. XXIII. t. 1. k. 94 Szmrecsányi Miklós 193l-es és 1932-es tárgymutatójában már a Líceumban kiállítónként szerepel az 1925-ben még a Setét-kapunál leírt féloszlopfő (1.) és a szőlőleveles, szőlőfürtös-makkos díszű, kapuzat jobb oldali fejezetzónájából fennmaradt részlet (KŐTÁR 1987. 57. sz. 19., 37-38.k.), melyet Szmrecsányi maga XV. századinak vallott. SZMRECSÁNYI Miklós 1925. 11.; uő.: 1931. 60.; uő.:1932. 9., 39. sz.; KŐTÁR, 1987. 19., 57. sz. 37.k. Az utóbbi képe Mátyás-kori emlékekkel öszszefüggésében szerepel - igaz, mint az esztergomi Szent Adalbert székesegyházból való pillérfő a Magyarországi Művészet 1300-1470.1-II. Bp., 1987. köteteiben. 1.676. és П. 518./1618. kép. Az egri fejezetzónáról - feltehetően a Líceum kiállításán - az 1930-as évek folyamán készült felvétel a KÖH Fotótárában, 18 064. Esztergom mappájában mintateremi felvételként szerepel. 95 A Bartalos gyűjtötte római faragványokról: SZMRECSÁNYI Miklós 1931. 59. XXXIV; uő.: 1932. 5.; Tóth István: Az egri vármúzeum feliratos római kövei, EMÉ. VIII-IX. 1970-1971. 47-55. A Kacs területéről a XIX század 80-as éveiben előkerült faragványok egy része szintén a kanonok gyűjteményével hagyományozódott: SZMRECSÁNYI Miklós 1932. 6., 17. 19. sz.; SZABÓ Ferenc 1936. 12-15. Kozák Károly: Adatok Kacs történetéhez, HÓMÉ. VII. 1968. 231-259., 247. 1. kép. Bartalos Gyula volt az, aki 1892-ben az egykori diósgyőri pálos templom falából kibontatta, majd 1898-ban az Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta a diósgyőri Madonna alsó részét. Éber László: Magyarhoni kora renaissance emlékek a Nemzeti Múzeumban, AÉ. 1898. XVIII. 205-214., 17. á. A márványdombormű a köztes időszakban a kanonok egri otthonában talált helyet. A többi töredékkel, így a kácsi románkori vállkővel együtt itt készített róla felvételt 1897-ben Gerecze Péter. KÖH Fotótár, 3599.; Bartalos kanonok 1892-ben kelt levele édesanyjához: "...hazajövet a szobámban találtam már a diósgyőri domborművet nem sokára Veszprém megyéből is kaptam két római emlékkövet, tisztán olvasható felirattal, mindez lakásomat egy kis múzeummá avatta fel... " DIV Fotótár, 20 940. sz. alatt.; Bartalos és Gerecze Péter 1897-es levelezésének a DIV Fotótárában lévő reprodukciói: 20 947-20 949. sz. alatt. A reprodukcióknak az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban lévő forrásai 2002/2003-ban nem voltak fellelhetők. Továbbá EÉL Bartalos Gyula perszonális anyagában: Gerecze egy rövid levele a kanonokhoz. 96 Magyarország vármegyéi és városai. Heves Vármegye. Szerk.: Borovszky Samu Bp., én. 96. Borovszky adatközlője sejthetően maga Bartalos volt. 144
