Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

kalmazták a csiszolt állapotában intenzív, kékes árnyalatú, fekete kemény köfajtát. E fehér és fekete kombinációhoz tartoztak valószínűleg eredetileg is kisebb számban a rózsaszínes- és vörös márványból metszett szemek. A vakfulkékkel tagolt építmény falszakaszain a vöröses homokkőnek és a fehér márványnak (esetenként szürkés vagy erezett változatának) színkontrasztja dominált. Az építmény vörös szakaszait adó homokkőfajtát az egri várhegyen első alkalommal a románkori székesegyház építkezésein alkalmazták, a szentélyrész falainak világos tufa kvádereihez vegyítve, illetve néhány formailag a XII. század korai szakaszára valló, meredek attikai profilú, sarokgumós lábazat-töredék esetében.

80 E homokkövet a környéken bányászták, bányahelye forrásokkal viszonylag jól adatolt.

81 A kórusdekoráció tónusát meghatározó fehér és szürkésfehér színű, a geológiai fogalmak szerint csak idézőjelben márványnak nevezhető minőségi kőanyag (amelyből a katalogizáltakon túl még néhány tucat amorffá tört darab található a kőtárban) származása már talányosabb.

82 A művészettörténet számára azonban további kérdések is adódhatnak. Azon század végén, amikor pécsi székesegyház nyugati kapuzatát részben a helyi római temető sztéléinek márványából faragják, és közel egyidejűleg azzal, hogy Szent Adalbert székesegyházát a közeli bánya vörös márványából készült alkotásokkal ékesítették fel és 80 KŐTÁR 1987. 39. sz. 28. k.; valamint részint a székesegyház környékéről előkerült és a XIII. század első felére helyezhető sírkövekél is. Lővei Pál: Eger, sírkőkorpusz. Kézirat, kat. 8-10. sz. Eger környékének románkori emlékanyagából szintén ismert e kőfajta: ilyen többek között a Kacsról származó vállkőé: KŐTÁR 1987. 30/c. sz. 24-25. k.) és a noszvaji plébániatemplom 1928-as bontása során előkerült románkori faragványoké (Miskolci Múzeum kőtára, ill. Eger, Lapidarium). Kérdés, hogy az egriek bányahelye hogy viszonyul a tágabb vidék építkezéseinél megjelenő hasonló vöröses homokkőanyagokéhoz (Szalonna, nyugati kapu kövei, Bélapátfalva nyugati homlokzat, Diósgyőr vár, Gyöngyös és környéke...). Kacshoz és Bélapátfalvához vö.: IPOLYI Arnold 1866.55. 81 Esterházy Károly püspöksége alatt, 1789-ben a középkori székesegyház bontásakor talált vörös köveket nézhették Détshy szerint márványnak. DÉTSHY Mihály 1964/1.11. Farkas Jánosnak, Esterházy Bau-schreiberének feljegyzései: „...mikor a várat bontogattuk még a régi templomban a melly sok figurákkal kirakattott Márvány Tábla találtatott azon mindenek tsudálkoztak s azt mondották, hogy azon szép márványok külsőországrul kerültek és hogy az ott látott veres kövek is nem ide közel valók, azonban valamint még akkor megmondám, hogy nem mésszéről jöttek azok, úgy már most tudom így a Tarkányi Hegyekben mind feltaláltatnak, nevezetesen a veres kövek nem messze vannak Tarkanyiul..." Relationum annorum...l789. Liber 129/5. 37. 1., 92. §. Továbbá: „...Felső Tárkányon Pilczner kőfaragóval újabban megvizsgáltam a Márvány-bányát, igen örül a köveknek, igéri, hogy szép munkát fog tenni azokbúl... "Relationum annorum...l790. Liber 129/6. 4. L, 9. §. Közli.: SZABÓ Erzsébet 1958. 202. A kőbánya helyét az Egertől keletre lévő Felsőtárkány település Vadrágás dűlőjébe szokták lokalizálni. 82 A fennmaradt mennyiség alapján elvethető a márványanyag, egyben a műalkotás eredetét is magyarázó „itáliai import" feltevése (KŐFALVI Imre 1980. 255.14. k.) s a távolabbi környékről odahurcolható provinciális római maradékok újrahasznosítása se tűnik túl valószínűnek. Ugyanakkor figyelmet és további vizsgálatokat érdemel az a körülmény, hogy egy újonnan előkerült töredék tanúsága szerint figurális reneszánsz kompozíció is készült Egerbe/n ugyanebből a márványból, továbbá, hogy az egriek kőanyaghoz igen hasonlónak a diósgyőri Madonnáé tűnik. 140