Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
redékek állítanak. A párkányok és záradékok esetében egyaránt feltűnő plasztikus, koncentrikusan feltekeredő leágazásokkal, szőlőlevelekkel és levélsarjakkal bővített hulláminda-dísz növényi formái között laposabban modellált madár- és állatfigurák - részben ragadozófélék -jelennek meg, és e motívumkincs faunájához tartozott az antik, kora bizánci természetrajzi fejtegetésekből is ismert, de a középkorban viszonylag ritkán ábrázolt s fiziognómiai jegyei alapján a görög Pán és a római Faun istenségek azonos nevű kísérői közül elszármazott lény is. 75 A márvány faragványok motívumsora és kompozíciója, a növényi és figurális részletek viszonya, differenciált plasztikája meglehetősen nívós előképek ismeretéről és használatáról tanúskodik. Emellett a márvánnyal dolgozó mesterek az előkelőbb, keményebb köfajtát illető eszköztár és technikai fogások birtokában voltak, azt jó színvonalon művelték, alkotásaikon jelent meg az inkrusztáció is. Azonban a „marmorarius" képzettség a mintaképekhez viszonyítva a formák alakításában néhol a merevebb fogalmazással társul. A töredékek faragói kivitele sem mindenütt egyenletes, kvalitásingadozások, motívumátvételek mutatkoznak (1-12., 1-19., III-l.). A koncentrikusan feltekeredő leágazásokkal és azok közé bújtatott állatfigurákkal benépesített hullámindadísznek részint kompozíciójában, részint a növényi és a figurális részletek megjelenítés-módjában az egri márványpárkányokon megfigyelhetőhöz hasonló jelenségre a trieri székesegyház keleti kórusrekesztőjéről említhető példa 76 (29-30. kép). Az ottani a rekesztő déli falának nyugati végén rizalitszerüen kiugró szakasz alsó zónáját tagoló, nagyobb méretű vakárkád archivoltját kitüntető, mozgalmas-eleven keretornamens és az egriek stílusfokának hasonlósága az egymáshoz közeli mintaképek egykorú felhasználásából eredhet. 77 A trieri kórusrekesztő elkészültét Nikolaus Irsch legkésőbb 1210 tájára, a keleti szentélyrész újjáépítése és beboltozása utánra helyezte. 78 A trieri rekesztő oldalfalain a hangsúly az egyöntetű felületeket adó architektonikus tagolásé. A vakárkáddal kiemelt rizalit mellett két, egymás felett húzódó, szintén vak törpeárkádsor kevés díszét az ezek talpvonalában, illetve lezárásaként alkalmazott domború profilú párkányok pikkelyes, tölgy leveles mustrája, a felső vakárkádívek homorlatát bélelő ornamensek, valamint a több típust és stílusárnyalatot felvonultató oszlopfők jelentik. A vakárkádsoros rekesztőarchitektúra síkszerü felülettagolását a csiszolt kőfelületek polikrómiája élénkíti. Az alaptónust a fehér kő adja, amelyhez némely vakárkád hátlapjának, a nagy vakárkád ívháta feletti mezőket kitöltő lapoknak, valamint a kis oszloptörzsek egész sorának az Alsó-Rajna vidékén kedvelt fekete márvány anyaga járul. 79 Egerben a megmaradt töredékek arányából a padlóburkolat esetében a fehér, néha világosszürkés árnyalatú márvány elemeknek a dekoráció színjátékában betöltött szerepe hangsúlyosabbnak tűnik. Úgy látszik hogy, kizárólag a padlóburkolat összefüggésében al75 DEBIDOUR 1961. 198., 309., 390. és 4. k.; GABORIT-CHOPIN Danielle 1978. kat. 52., 188., 51. k.; KÁDÁR Zoltán-TÓTH Anna 2000. 50-51. 76 IRSCH Nikolaus 1931. Die Schranke des Ostchores. 193-194., valamint 195 és 201., fig. 128 és 135. 77 A kompozícó előképeihez példaként: BERGMAN R. P. 1980. 87-90.; QUINTAVALLE Arturo Carlo 1991. 292. és 300., ill. 306., 301-302. к. 78 IRSCH Nikolaus 1931. Der spätromanische Ostchor. ill. Baugeschichte des Ostchors. 110-115.; a rekesztőépítmény datálásához: 199. A keleti szentély főoltárát 1196-ban Fülöp és Jakab apostolok ünnepén (május 1.) szentelték fel, ugyanekkor történt a „tunica Christi" ereklye áthelyezése is ugyanide, Szent Péter oltárához. 79 IRSCH Nicolaus 1931. 193. 139
