Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

zad utolsó harmadában kelt oklevelekből említhetők.

66 Valószínű, hogy aki e név ilyenféle megörökítésére késztetést érzett, az dekorációját még a rekesztő-építmény fennálló részletére karcolhatta fel. 1969-ben Dercsényi Dezső a Heves megye középkori emlékeiről nyújtott művészettörténeti áttekintésében az egri székesegyház építkezéseit az alaprajzi elrendezés alapján a XII. századi pécsi műhelyhez kapcsolta, a pécsies ornamentika egri jelenlétére vonatkozó megállapítását talán a márványtöredékek egyike nyomán fogalmazhatta meg.

67 A néhány faragványon felismert „normann jellegzetességből" az esztergomi palota és palotakápolna építkezéseinek közvetítőszerepére következtetett, s az egri építkezéseket Imre király temetési adata alapján a befejezéshez közeledő esztergomiakkal tekintette egykorúnak. Az 1. féloszlopfő, köszönhetően annak, hogy hosszú ideig az egyetlen ismert a székesegyházhoz köthető románkori faragvány volt, hangsúlyosan szerepelt. így stílusának elemzése egyben a székesegyház akkoriban zajló építkezési vonulatának jellemzésére szolgált. Ipolyi Arnold a féloszlopfő gyémántmetszésű szemek sorával díszített levélgerinceit az általa „gyémántjegecznek vagy szögfejnek" nevezett „ ékítményi alakzat" alapján „az angolországi normannromán építészeti ízlés" egyik első hazai megjelenésének tekintette.

68 Ipolyi óta a darab kevésszer, de többféle megvilágításban került elő, s az esetek többségében a „normann recepció" egri, illetve Eger környéki jelentkezésének vizsgálatával összefüggésben.

69 Az 1978-as székesfehérvári kiállítás alkalmával Tóth Melinda három egri töredéket elemzett (1-6., I—10., 1.). Ekkor egyrészt az 1-6. töredék motívumával kapcsolatosan a „századfordulós klasszicizáló" mintaképek követése, másrészt a mindkét márványfaragvány stílusánál az észak-francia kora gótikus művészet hatása merült fel. Az 1-6. záradék hullámindadíszének az építkezések kezdetét nagyjából jelölő alapítási adattal rendelkező bélapátfalvi ciszterci apátsági templom nyugati kapuzatán, a timpanont díszítő keretsáv ornamensével való összevetése, valamint a féloszlopfő levéltípusa nyomán az egri köveknek a századfordulónál későbbi datálási lehetősége vetetődött fel.

70 S így a székesegyházon a századfordulón királyi részvétellel meginduló, de a kora gótikus jelenségek alapján a XIII. század első harmadáig húzódó építkezés feltevése fogalmazódott meg. Az egri ki sarchitektúra ornamentális töredékeinek stílusa a párkányokból kiindulva három, részben különböző forrású jelenségeket is felmutató vonulat mentén körvonalazható. A rekesztő-építmény vöröses homokkő, tisztán architektonikus tagolású falszakaszain az egyedüli ornamentumot a párkány sáv jelenthette. Az l-l 6. párkánytöredék naturálisabb, szőlőfürttel kombinált indás-leveles díszéhez közel álló felfogásmód és motívumkincs az egykor a székesfehérvári kőtárban őrzött ercsi oszloptörzs-töredéken is feltűnt

71 (28. kép). 66 IV. László 1274-es és III. András 1295-ös okleveleinek részletei: Jakó Zsigmond-Manolescu, Radu.: A latin írás története. Bp., 1987. 64-66.; Az írásképhez összehasonlításul keltezett epigráfiai példák is említhetők: Follina, ciszterci apátság, 1268-as építési feliratot hordó kó'tábla a kerengő északi szárnyában UNTERMANN Matthias 2001. 226. 88. ábra vagy Pietro di Vico síremlékéről származó „szfinx" talapzatán a készítő Fra Pasqualis nevét és 1286-os évszámot megörökítő felirattal. (Viterbo, Museo Civico) Enciclopedia dell'arte médiévale XI. Roma, 2000. 719. 67 DERCSÉNYI Dezső: Művészettörténeti áttelintés. XI-XV. század. HMM I. 1969. 72-74. és 41-43. k. 68 IPOLYI Arnold 1865. 129-131. SZABÓ Ferenc 1936. 19-20. 69 CSEMEGI József 1935/1. 221-223.; uő.:1936. 378-379. ; Dercsényi Dezső, HMM I. 1969. 72. 70 Tóth Melinda: ÁK 1978. 254-256.; MAROSI Ernő 1984. 119. 71 GEREVICH Tibor 1938. 152. CXXIV; DERCSÉNYI Dezső 1943. 118. kat. 58., Tóth Melinda: Ercsi. ÁK 1978. Kat. 104. 179-180., Tóth Sándor: Ercsi, PARADISUM PLANTAVIT 381. 137