Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

kritikai gondosságú vizsgálatának és a stílus elemzésében a vár „székesegyházából letörött" féloszlopfőjének, mint az akkor a korszakot egyedül képviselő fennmaradt műrészletnek

43 (1., 1. kép). A székesegyház építését a többek között a század építkezésekre is vonatkozó, felszentelési adatok sorából ismert főpapjának, Martiriusnak az egri püspökség élén töltött időszaka /1142-1150/ és Imre királynak /1196-1204/ a krónikákban hagyományozott egri temetkezési adata között jelölte ki feltételezve, hogy befejezése akár II. András szentföldi hadjáratáig is elhúzódhatott.

44 A székesegyház 1928-tól folyt ásatásainál a MOB részéről helyszínelő Möller István a románkori szentélyrész építésére nézve 1180-1190 közötti datálást vetett fel, az oszlopfőt pedig 1200 körűire helyezte.

45 Csemegi József 1935-ös tanulmányában az alaprajzi elrendezést is elemezve több tekintetben Ipolyival egyező következtetésekre jutott, s a vázolt alaprajz és a feltételezett felépítmény dél-német területről hozott párhuzamainak kora alapján Egerben Martirius püspök alatt megkezdett és a XII. század harmadik negyedéig húzódó építést tételezett fel, amelyhez a féloszlopfőt is hozzárendelte.

46 43 IPOLYI Arnold 1865. 96-104., 116-123. és 129-131. 44 IPOLYI Arnold 1865. 119.: „...III. A XII-dik század közepe vagy vége felé, talán már Martirius ... püspök idejében kezdődik ujonépítése vagy átalakítása román építészeti ízlésben..., melyet Imre királyfejezhetett be a század vége felé, vagy a jövő századnak elején 1196-1204. közt; vagy hogy csak tetemesen előmozdította ennek építését, és ez II. András alatt végeztetett be...., IV. Ezen román ízlésű emlékszerű alkatában érte a tatárpusztítás, s ezen alakban túl is élte azt..."', ill. uo.: 131. Továbbá rövidebb közlések összefoglalások keretén belül: HENSZLMANN Imre 1876. 75.; SZABÓ László 1913. 107-108. Martirius (+1158) 1150 után esztergomi érsek személyéhez: SCHMITTH Nicolaus 1768.

1. 67-74.; SUGÁR István 1984. 43^5. A király egri temetkezésére vonatkozó, általunk ismert első leírt adatot az 1354-ben keletkezett, de két évtizeddel korábban összeállítottat követó', a zágrábi székeskáptalan statútumainak élére illesztett krónikarészlet tartotta fenn. SRH

II. 749-750.; Chronicon Zagrabiense: SRH I. 211.: „...hic sepultus est i[nj AgfríeJ...". Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. SRH, I. 463. „... Migravit autem ad Dominum anno Domini Mo CC pridie Kalendas Decembris, feria III. Cuius corpus requiescit in ecclesia Agriensi. "; továbbá SRH П., 4L; SRH II. 82.; A zágrábi irat az egyetlen a ma ismertek közül, amely a király halálozási évét pontosanadja meg, s az egyetlen amely az apja után majd fél évvel távozó III. László Egerbe való eltemetéséről tud: „... obit autem anno Domini MCCXI. quinto Nonas Maii, cuius corpus Agrie requiescit... " A nem sokkal később leírt, XIV. századi krónikakompozíció és az azt, vagy közös forrásukat követők egyöntetűen a gyermek székesfehérvári temetését adják hírűi. Lásd még.: PAULER Gyula 1899. II. 491^92.; Mátyás Flórián: Szent László és Imre királyok végnapjai és II. Endre életévei. Bp. 1900. ismertetése L.L.-től., SZ. 1900. 34. sz. 738-740. 45 Sajnos érveit a helyszínelései alkalmával papírra vetett sorain és rá való hivatkozásokon kívül nem ismerjük. Möller István hagyatéka 1929. (Mezőkövesd, Eger, Esztergom, Nyírbátor.) KÖH Kézirattár, K. 339. 23. lap valamint Möller jegyzőtömbje 1927-ből (Zsámbék, Eger.) KÖH Kézirattár K. 344. 21. lap. 46 CSEMEGI József 1935./1. 222-223. Ez után nem sokkal: Gerevich Tibor 1938-as főművében a frissen feltárt székesegyház „altemplommal bíró (vö.: SZMRECSÁNYI Miklós 1925. 11., ill. 1937. 2.: „.melynek kriptájába Imre királyt temették..."), háromhajós, kéttornyos román bazilikaként" tűnik fel. GEREVICH Tibor 1938. 46., 75., 48. XXXI. t.; Gerevich a Szent István-kori alapítás (aktuális) kérdését és a feltárt romok ehhez való viszonyát tárgyalta. Vö.: IPOLYI Arnold 1865. 97-105. Szmrecsányi Miklós munkáiban a féloszlopfő részben Ipolyi érvei (és talán Csemegi) nyomán „..a XII. századból s talán az elejéről való. "-ként jelenik meg. SZMRECSÁNYI Miklós 1937. ll.ld. még.4.j. 128