Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

ség szintje. 25 Az áttekintett töredékek a belső architektúrában és térszervezésben előkelő helyet betöltő kisépítészeti alkotásról tanúskodnak. Egy ilyen együttes helyét nemigen len­ne megalapozott, már csak a lelőhely-adatok ismeretében sem, a középkor folyamán az eg­ri várhegyen álló, Szent János apostolnak és evangélistának szentelt püspöki székesegyház épületén kívül keresni. A többféle homlokzati tagolású, egymással derékszöget záró szaka­szokkal is rendelkező, így a bekerített teret bizonyosan több oldalról határoló, valószínűleg vékony felmenő falazatként érvényesülő ki sarchitektúra töredékeiben a főoltárt magába foglaló, a szentélyrészt bevezető és egyben elrekesztő kórus terét körülvevő építészeti együttes maradékai sejthetők. Az egri középkori székesegyház épületének románkori, XII. századinak mondható, összefüggő maradványai az alaprajz szűk részére: a három hajóra osztott hosszházat egész szélességében lezáró, közös alapvonalról indított apszisokra, és az azokat megelőző támaszpár által határolt szentély szakasz területére terjednek ki. 26 A e támaszok maradé­kait őrző, jelenleg látható pillérforma kiegészítés eredménye. A kelet-nyugati tengelyében nyújtott, téglalap keresztmetszetű támaszformát a mellékhajók irányában egy-egy haránt­irányú szár bővíti, amelynek a mellékhajók faltagolásában megfelelő falpillér a déli olda­lon maradt fenn. A főapszis, a mellékapszisok indításai és a déli mellékszentély déli olda­lának falmaradványai feltárásukkor az Árpád-kori épület legmagasabban álló felmenő rész­leteit jelentették. Annak a középkor későbbi időszakaiban kialakult építéstörténeti folyamatnak az eredményeképp, amely során keletről a három apszissal zárt szentély kül­ső homlokzatát jóval magasabb járószintű szentélyfejbe foglalták be, majd amikor e késő gótikus alkotás a XVI. század dereka felé a várerődítési munkálatokban jól hasznosítható résszé, Szentély-bástyává vált, e bástya feltöltésének megtartására a román kori szentélyfej vonalában széles, déli-északi irányú falat építettek. 27 A hosszház ennél korábbi, közkeletűen „tatárjárás utáninak" nevezett, a XIII. század második feléből eredeztetett gótikus újjáépítése, 28 a korábbi szentélyrészt a keleti pillérpár 25 „ ...A második érv [Honorius Augustodunensis: De gemma animae] - „ut domus tali décore ornetur" - az illendő dísz követelményét tartalmazza, tehát a rendeltetésszerú'ség, funkcionalitás követelményét is magába foglalja. Ettől a szemponttól nem tekinthet el a modern művészettörté­neti interpretáció sem: a középkori egyházi művészet alkotásainak értelmezésében elsők között kell figyelembe vennie helyüknek és rendeltetésüknek szempontjait, azaz használatuk mikéntjét. ..."MAROSI Ernő 1986. 88. 26 Hevesy Sándor építészmérnök ásatási alaprajzai: az 1929. okt. 20-án, 1930. máj. 21-én és 1931. máj. 12-én felmért állapotokat tükrözik. KÖH Tervtár. 1304 és 1303. sz., ill. az utolsó KÖH Terv­tár, Lux-hagyaték: 00381. A Csemegi József készítette periodizált alaprajz (1934 körül?): KÖH Tervtár. Lux-hagyaték: 00386. 27 BÉL Mátyás 1730-1735. 5. §. 150-152.; PATAKI Vidor 1934. 16.; CSEMEGI József 1935/2. 3.; DÉTSHY Mihály 1964. 7. és 185. j.; KOZÁK Károly 1973. 161.; Perényi Péter építkezéseit meg­örökítő feliratos-tábla 1542-ből: HMM. II. 1972. 90., 33. k.; ill.: KŐTÁR 1987. 6.; A szentélyrész régészeti kutatásáról: KOZÁK Károly 1972. 159-161.; valamint uő.: 1973. 131-138. 28 A „leromboltatott-e egészen a tatárok által?" - gondosan elemzett kérdését Ipolyi Arnold tette fel. IPOLYI Arnold 1865. 120-122. A székesegyház építéstörténetében - kezdetben csupán a források nyomán - feltételezett tatátjárást követő újjáépítés Szmrecsányinál és Csemeginél tűnik fel: SZMRECSÁNYI Miklós 1937.2. (de vö. uo.: 11.), CSEMEGI József 1936. 378-379. és uő.:1941. 94. S így lassan, az Egert is érintő 124l-es pusztítás neve, mint a hosszházépítkezés jelzője rög­zült. Kozák többek között: HMM II. 132. és 137-138. A közel egykorú, 1244 előtt keletkezett for­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom