Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

Az 1970-es évek elején, egy napon, azonos helyen került napvilágra az 1-7. és 1-8. fehér márvány töredék.

14 (14. kép) A kettő egy fülkezáradék váll és ívmező részéből fennmaradt, függőleges csaplyuk mentén elhasadt, törésfelülettel egybeillő töredéke.

15 Az ívmező lépcsőzött keretének a belső tagozata negyedkörívbe metszett, a külső pedig a belső pereme mentén lekerekített élü homorlat. A homorlatokat növényi ornamens bélelte. A belsőt sugárirányban álló palmetták sora, a külsőt indás-leveles motívum ékítette. A záradékba befoglalt félköríves ívmező az 1-8. töredéken megmaradt részlete alapján 30-32 cm sugarú volt. Ennek felülete csiszolt sík, a rajta megmaradt díszítményrészlet már technikája szempontjából is figyelmet érdemel: a köríves, mélyített alapú szegélyrészleten belül érdesebb felületű alapból kiálló, az ívmező felületével egy síkban alakított forma részlete tűnik fel.

16 Az ívmező egykor a fehér márványalap és az abba ágyazott eltérő színű kitöltő anyag dekoratív kontrasztjára épülő, inkrusztált alkotás volt. Magáról a motívum egészéről és a kompozícióról már kevésbé alkothatunk fogalmat, az ábrázolás tárgyáról pedig végképp nem. A technika az egri anyagban, szintén fehér márvány alappal, egymáshoz képest 90 fokkal elforgatott félkörpárokból álló, geometrikus mustrával díszített burkolólap-töredékeken is megjelenik (III-9., III-10., III—11., 18. kép.). Az ívek sugarainak összhangja, továbbá a külső kerettagozat indadíszének hasonlósága az 1-7., 1-8. töredékekből összeálló indítás és az 1-6. záradéktöredék egy fülkezáradékon belüli elhelyezkedésének lehetőségére hívja fel a figyelmet (13. ábra). A töredékekből kirajzolódó záradék formailag és tagolásában is megfelel az egybefaragott ívmezővel rendelkező, vörös kőből vagy fehér márványból faragott (B.3., II—4., II—8., 11-20., 11-21.), különböző szélességű fülkezáradékoknak. A mintegy két láb széles ívmezejű záradék méretével nemcsak a sorozat legnagyobb tagjai közé tartozott, hanem ékességével annak rangos darabja lehetett, s az egykori építményen belül is kiemelt szakasz díszét képezhette. S hogy a dísztelen, pusztán profilosan tagolt és a díszített tagozatú záradékok közti viszonyok változatosabbak voltak, arra az 1-9. töredék utal (5. ábra). Ez a díszített homlokú szürkés márvány töredék, hasonló összefüggésből, záradék jobb oldalából maradt fenn, mint az 1-6. darab. A sérült felületű homlokon indadísz közé bujtatott, fejével önmaga háta fölé visszahajló madáralak körvonala őrződött meg. A díszítmény típusában a fehér márvány párkányokon feltűnő, indás-alakos kompozíció-részletekre rímel. A faragvány összefüggését tulajdonképpen két sérült, egymás mellett álló levélmaradvány adja meg: ezek íves vonalban futó, homorú tagozat felületére feküdtek fel. Amennyire ilyen mérvű pusztulás mellett ez pontosan meghatározható, a levélmaradványok által jelzett kerettagozat a kisebb méretű, 15-16 cm sugarú fülkezáradékokénak felelt meg. Jelenleg négy olyan, fehér márványból, illetve egy esetben annak szürkés árnyalatú változatából faragott, díszített fragmentum található (l-l0., l-l 1., l-l 2., l-l 9.), melyek he14 1971. június 10-én a székesegyház déli oldala mellett, a K-3-as kápolnában (a ny.-ról számított 3. helyiség) az ún. kőládás sírok - közelebbről datálatlan - rétege felett találták őket. Kozák Károly: Eger várásatás. 1971. Ásatási napló. KÖH Tervtár 25580/1. 21-22. (itt június 23-án kerültek bejegyzésre, június 10. a faragványokon feltüntetett dátum). A templom hosszházát kísérő -jó néhány, eredeti kontextusának megszűntével feltöltési törmelékké degradált márványtöredék nyughelyétjelentő - déli kápolnasor ugyané részén került elő a fentiekkel együtt az 1-18. párkány és a feljegyzések szerint tőlük nem messze, a nyugatról számított 2. helyiségben, az 1-6. töredék is. KÖH Fotótár, 20 740. 15 A ragasztónyomokból ítélve a töredékek fellelésük után már voltak összeillesztve. 16 A szegélyező körív sugara 8,4 cm körüli lehetett, a részlet (medalioné, karéjsoré?) a motívum elrendezésének és kapcsolásának többféle lehetőségét adná. 119