Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Szigethi Ágnes: A Pyrker-képtár Budapesten

szinte kivétel nélkül letették voksukat a festménnyel kapcsolatban és már első méltatója, Morelli az 1880-as években a Tiziano és Sebastiano del Piombo pályájára is meghatározó jelentőségű, fiatalon elhalt nagy velencei mesternek, Giorgionénak tulajdonította. Később a követők és utánzók szerzősége is felmerült, köztük Cariani és Pordenone neve is, a kutatás azonban rendre visszatért Giorgione nevéhez. Az itáliai reneszánsz festészet egyik legnagyobb XX. századi ismerője, Bemard Berenson szerint ilyen főmű megalkotására, a kompozíció és kifejezés ilyen egyszerűségének és nagyságának létrehozására csak Giorgione géniusza volt képes. Véleményét, ahogy a következőkben látni fogjuk, a modern kutatás megerősítette és mára a szerzőség kérdése megoldottnak tekinthető. Előbb azonban tekintsünk bele a kép értelmezésének nem kevésbé kényes kérdésébe. A mellvéden a festő emblémákat helyezett el, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy modellje tulajdonságait megvilágítsa, felismerését megkönnyítse, az emblémák jelentésének időközbeni elhomályosulása és a kép állapotának egyidejű romlása következtében az ábrázolások egyre nehezebb olvashatósága, helyenként olvashatatlansága azonban ezt éppen megnehezítette. Az emblémák számos elmélet születését inspirálták, de közülük egyik sem bizonyult maradéktalanul kielégítőnek. A mellvéden középütt virág és gyümölcs koszorúban hármas női arc látható, mellette kétoldalt kalap V betűvel, illetve füles táblácska s felettük elhalványult felirat. A felirat elég jól kivehető részlete: Antonius Brokardus mar..., amelynek alapján a modellt Antonio Broccardo, velencei költő és jogásszal azonosították (apja a Marius nevet viselte), aki élete utolsó évében, 1531-ben a Pietro Bemboval folytatott polémiájáról volt híres. Születésének időpontja nem ismert, de azt feljegezték róla, hogy fiatalon halt meg, tehát a 20-as évei elején járó fiatal férfi képmása Brocardo esetében időben nem egyeztethető a kép korával, amelynek megítélése 1610-30 között ingadozott, mára azonban általánosan elfogadott - a hajviselet és a ruharészletek alapján megalapozott - vélemény, hogy a kép semmiképpen nem lehet későbbi a XVI. század első évtizedénél. A költővel való azonosításnak az is ellentmond, hogy a felirat Antonius részlete későbbi toldásnak látszik. A kalap (olaszul cappello) alapján megkísérelték az ábrázoltat a Capelli család Vittore vagy Vincenzo nevű tagjával azonosítani, a hármas arcok (olaszul tre viso) Trevisoval összefüggésbe hozni. 1971-ben

6 merült fel az a korábbiakhoz képest egészen új feltevés, hogy a Brocardus szót nem névként, hanem foglalkozásként, titulusként kell értelmezni és ennek alapján jogtudóst ábrázolna a kép. Ezeken a hipotéziseken túllépve Alessandro Ballarin komplex vizsgálati módszerrel, Giorgione stílusfejlődésével és a kor - neoplatonista - filozófiai eszméivel összefüggésben kereste, és úgy tűnik, meg is találta a kép mesterét és helyes értelmezését. 6 MRAVIKL.: 1971.47-60. 1. 37