Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Bitskey István: Az egri vár diadala a XVI–XVII. századi irodalomban

Amikor ugyanis 1552-ben Mahomet basa körülvette és megostromolta Egert, a nők akkora bátorságot tanúsítottak az ellenség visszaverésében kövekkel, forró vízzel, csepülánggal, hogy úgy vélhetnéd, inkább oroszlánok és medvék vitték végbe ezt, mint asszonyok. " A laudatio patetikus szavait követően két konkrét haditettet is elbeszél az egri nőkről. Eszerint „mikor egyiküknek a férjét megölték, aki az oldalánál harcolt, annak holttestét nem akarta eltemetni addig, míg férje halálát meg nem bosszulta. A pajzsot és a fegyvereket megragadva a férjét felváltotta, csodálatos módon helytállt, s nem akart a helyéről elmozdulni, mígnem három törököt megölt, majd a testet fölemelve a templomban a földnek adta. Egy másik asszonyról azt mondják, hogy fejére egy követ téve, az ellenség közepébe akarta dobni, de egy ágyúgolyó lefejezte, s feladatát nem tudta elvégezni. Amikor ezt a mellette álló lánya észrevette, felvette a követ, két törököt megölve, s kettőt megsebesítve bosszulta meg anyja halálát. Ennek a kitartásnak köszönhető, hogy az ostromzártól, amely negyven napig tartott, felszabadult a város. "

u A példák még sorolhatók lennének, az viszont aligha szorul bizonyításra, hogy a toposz folyamatosan jelen volt a különböző műfajú írásokban, szinte mindenütt, ahol Magyarországról szó esett. Ezeknek rendszeres összegyűjtése még várat magára, bizonyára tanulságos antológia állhatna össze belőlük. Ezúttal csupán arra vállalkozhatunk, hogy az elmondottak összegzéseként választ keresünk arra kérdésre: mi volt végül is a szerepe a közvetlen utókor költészetének, literatúrájának az egri vár kultuszának kialakításában? Ha a mai magyar történelmi köztudatot afelől faggatnánk, ki vagy kik a XVI. század legismertebb magyar várvédői, aligha kétséges, hogy két név kerülne az élre: Dobó Istváné és Zrínyi Miklósé. Történelmi tankönyv nem képzelhető el neveik nélkül, s egy felmérés minden bizonnyal azt is megerősítené, hogy különféle intézmények névadóiként ők szerepelnek leggyakrabban. Pedig hosszan lehetne sorolni a velük nagyjából azonos formátumú várkapitányokat, a helytállás különféle példáit, függetlenül a rájuk bízott erődítmény végső sorsától. Az ok nyilvánvaló: Szigetvár 1566-os ostromának olyan irodalmi monumentuma született, mint a dédunoka által írt eposz, Eger győzelmének pedig olyan megéneklői akadtak, mint Tinódi, Balassi és a nyomukban járó literátorok sora. Itt mutatkozik meg a szó művészetének ereje, olykor lassan, de szívósan működő hatása: a reneszánsz korban a költészet nyilvánosságot teremtett, közvéleményt alakított, jelképes alakokat formált, az országos avagy éppen a nemzetközi politika színpadára tudott emelni egyes eseményeket, személyeket, helyszíneket és időpontokat. Modernebb kifejezéssel élve: a melódiával előadott költészet tudta megteremteni azt a kom14 Johann von HELLENBACH: Szónoklat Magyarország dicsőítésére. Ford.: Tóth Szilvia. In: IMRE Mihály 2000. 461-462. 196