Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

Az ünnepségsorozat természetesen folyamatos volt a XIX. században, aztán ezt is elérte a kultusz ünnepségek sorsa: akadozott a megrendezésük, időnként csak a jelesebb és kerekebb évfordulók alkalmából sikerült megszervezni azt. Ha ugyan nem is volt kerek az évszám, de az alkalom arra is lehetőséget adott, hogy ezt a bizonyos szeptember 7-ét a Zrínyi kultusz egyéb jelenségeivel is összekössék. 1917-ben például az ünnepség keretében megalakult a Zrínyi Miklós Múzeumegyesület. A zászlóval feldíszített főtéren volt koszorúzás, harangzúgás, emlékbeszéd és persze este bankett a szálloda éttermében. Mint említettük, ez az ünnepségsor mind a mai napig tart Szigetváron. Természetesen voltak nagyobb kihagyások, de erről nem a helybeliek tehetnek. Az 1950-es években az ünnep ideológiai rendeltetésű lett. Elmaradt a harangzúgás, a cigányzene, a kivilágítás, a díszvacsora. A városháza erkélyéről elmondott emlékbeszéd, azaz párt szónoklat és az emlékmű megkoszorúzása volt minden esemény. Néhány hűséges Zrínyi emlék-őrző viszont a templomban csendes gyászmisén vett részt, a hősökre emlékezve. A nyolcvanas évektől felújított ünnep eszközei, módszerei változatosak, gazdagabbak. A szeptember 7-e körüli napokban tartják több-kevesebb rendszerességgel az irodalomtörténészek Zrínyi vándorgyűléseiket számos előadással bemutatva a költő Zrínyit s főleg a Szigeti veszedelem titkait, minden elképzelhető és elképzelhetetlen motívumot előcibálva. (A történészek is megjelennek más időpontokban.) Ezeken a napokon mintegy a búcsú jelleget megőrizve jelen vannak az elszármazott szigetváriak is, jelezve mennyire fontos nekik a szülőföldhöz való kötődés e megtartó eseménye is. A jelesebb évfordulókon a meglódult fantázia kiadatja a Zrínyi irodalom egy-egy jeles vagy éppen hiányzó művét, fakszimile kiadását. Erre az alkalomra komponált zeneművet mutatnak be, emlékbélyeget ad ki a posta, emlékpénzt a Magyar Nemzeti Bank. Természetesen van mindig koszorúzás és van emlékbeszéd. Egy idő óta szeptember 7-i Zrínyi lakomák Kovács Sándor Iván kezdeményezésére a hajdani gasztronómiai szokásokhoz, Zrínyi Miklós egykori szakácskönyvéhez igazodtak tartalmukban és külsőségeikben is.

20 Volt rá eset, hogy a nagy érdeklődés miatt másnap újra megrendezték a Zrínyi vacsorát az előző este helyhiány miatt kiszorult vendégeknek. Külön színfolt s a szigetvári hagyományok sokknemzetiségét mutatja, hogy amíg a háborús helyzet engedte, minden vacsorán megjelent egy eszéki horvát gyógyszerész, aki korabeli jelmezt öltve, guzlicáján kisérve magát horvát-magyar hősénekeket adott elő. A jelmez egyébként mindenképpen hozzátartozott a Zrínyi ünnepségek kellékeihez, olykor persze bántóan anakronisztikus formában. 20 KOVÁCS SÁNDOR Iván 1993. b. 171-172. 148