Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

hogy mindezeknek talpköve, elszántságuknak eredője, a rájuk váró immáron nem katonai de annál súlyosabb próbatételeknek viszonyítási mintája a nemzet nagy mártírjainak, önfeláldozó hőseinek példa-csarnoka: Hunyadi, Szondi, Zrínyi élete és mártíromsága. Kétségtelen tény, hogy az első kultikus jelállítás Zrínyi Miklós, a költő emlékéhez kötődik. Egészen korán, 1724-ben állították ezt a kursenaci erdőben. (Természetesen, mondjuk szinte magától értetődően, ma már nincs ott az oszlop, az erdő még igen.) Állítója valószínűleg nem nemzeti érzelmektől vezéreltetve gondolt az oszlop felállítására, hiszen olasz volt, Pignatelli Belliguardo Anna, Althan Mihály János gróf felesége. Ám ereje kevés lett volna szándéka megvalósítására, ha szerencsénkre épen ekkor nem III. Károly szeretője, aki nem tudott ellenállni a szép grófné'kívánságának, aki egy magyar hős halálhelyét kívánta megjelölni. Nem szoborról volt szó, más forrásokkal ellentétben, hanem emlékoszlopról.

10 Érdekes módón az első híradás meglétéről évtizedekkel későbbi, egy magánlevél 1810-ből, amely gyakorlatilag egy kegyeleti látogatás, afféle korai kultusz látogatás emlékét idézi. Ekkor ugyanis Sárközy István és fia európai utazásra indultak. Csáktornyán hallottak az oszlop létezéséről s úgy érezték feltétlenül el kell jutniuk oda, látniuk kell azt. így írt erről Kazinczynak: „ Csáktornyától nem messze délfelé, a Drávához még közelebb, a Krusanetzi erdőbe egy nagy Tölgyfa alatt, melynek vastagsága és rovátkos Kérge egynéhány száz esztendőknek viszontagságai meggyőzésével és által szenvedésével dölfösködik - a legsetétebb sűrű erdőbe lévő kisded tisztaságnak is dél felől való szélén látogattam meg néhai boldog emlékezetű Zrínyi Miklósnak Epitaphiumát, vagy inkább sírkövét. "

u Az oszlop kb. 3 és fél méter magas volt, négyszög alakú, szélessége kb. ötven centiméter. A tetejére keresztet illesztettek. Egyik oldalán végig húzódott egy belevésett latin nyelvű emlékvers, amelynek prózai fordítása így szólt: „Itt halt meg a győzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan; vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség keze által kellett volna elesnie. A győztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat győzte le. Itt fejezte be művét és élete gyötrelmeit; a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égből nézni szenvedésünket, romlásunk siratja meggyilkolását. Jó szerencse semmi más őrizte meg a hadakozásban, elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban, mindenki láthatja ebben a tükörben. " Hogy az oszlop kegyeleti s nem kultikus aktus eredménye, mutatja a helyszín. Egy bizonyos helyet jelöl meg, ahol a tragédia történt. A sűrű erdő már eleve kizárja a kultikus látogatások lehetőségét, tehát ide nem vagy csak véletlenül 10 KOLLER Györgyi 1990. 84-85. 11 BÉKÉSI Gábor-SVÁB Antal 1999. 285-286, valamint KISS Farkas Gábor - LACHÁZI Gyula 2002. 178. 141