Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Vécsi Nagy Zoltán: A hatvani Hatvany Lajos Múzeumról

léseinek valóra váltása nem egyezik a párt helyi vezetői által megfontolt javasla­tokkal. " Ma már tudjuk, hogy a múzeum a helyi vonatkozású muzeális értékekért is sokat tett. Ami talán a legfontosabbnak látszik, hogy ezekben az években alakult ki szorosabb kapcsolat a Hatvány családdal. Az intézmény akkor vette fel a Hatvány Lajos nevet a korábbi Hatvani Múzeum helyett, ami azért is fontos, mert ebből az alkalomból kapott meg özv. Hatvány Lajosnétól számos értéket, fest­ményt, könyvet, valamint Hatvány Lajos és baráti körének néhány értékes alkotá­sát, relikviáját is. Ennek következményeként gyarapodott a gyűjtemény New Yorkból Lesznai Anna (Hatvány Lajos unokatestvérének) és férjének Gergely Ti­bornak értékes hagyatékával. A ma időszakos kiadványként megjelenő, a Hatvány Lajos Múzeum Füzetei sorozat is ebben az időben született. Az ekkor megjelent 10 füzet jól dokumentál­ja azokat a helytörténeti kutatásokat, amelyeket a Hatvány Lajos Múzeum, a város szolgálatában végzett. Ilyenek a Grassalkovich - kastély történetének kutatása, Ady, Thomas Mann vagy József Attila Hatvanban töltött napjainak föltérképezése. Párhuzamosan több olyan hiánypótló kutatás is készült, amely a környék néprajzának klasszikus értékeit térképezte fel. Ekkor örökítették meg diafelvéte­leken a még élő helyi viseleteket és a boldogi „Jézus szíve" körmenetről készítet­tek fotókat. A múzeum munkatársai felmérték és meghatározták egy hajdani hat­vani mézeskalács műhely darabjait. Nagy érdeme a múzeumnak ebben az idő­szakban, hogy számos olyan magyar művészettörténeti érték köztudatba való visszahozásában vállalt aktív szerepet, amely egy korábbi korszakban mellőzött volt. Ilyen, rögtön az első évben, a Gulácsy Lajos grafikai hagyatékából rendezett kiállítás, amely rendkívül sok látogatót vonzott, 1974-ben, pedig Moholy Nagy László első világháborús rajzainak kiállítása, amelyről nemcsak a televízió, de az országos napilapok és a szaksajtó is lelkesen számolt be. A múzeumigazgató hosszú távon hasznosítható kulturális kapcsolatok ápolá­sát is fontos feladatának tekintette. 1974-ben merült fel például egy élő kapcsolat kialakításának lehetősége a budapesti Képzőművészeti Főiskolával, aminek fő célkitűzése az ötödéves hallgatók önálló éves kiállításának lehetősége. A követke­ző évben még jelentősebbnek látszó szerződést írt alá a Krakkói Grafikai Bienna­le igazgatójával arról, hogy sokszorosított grafikai anyagokat és kiállításokat kí­vánnak cserélni. Ezeknek a kapcsolatoknak a kifuttatása, sajnos külső okok miatt kudarcba fulladt. A gyűjtemény, közben olyan értékes művekkel gyarapodott, mint Kokoschka 10 db. litográfiája, vagy egy korai Moholy - Nagy László portré. A néprajzi gyűj­temény is állandóan bővült. 1975-ben került a múzeum gyűjteményébe Gergely Ti­bor és Hermann Lipótné ajándékozása révén az a 3000 képzőművészeti alkotás (többségében a Lesznai hagyaték), amely ma is a gyűjtemény törzsanyagát képezi. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom