Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bencsik János: Mennyire palóc település Polgár, a volt Szabolcs megyei mezőváros?

Kovács Mátyás kanonok 1833-ban nem mindennapos kezdeményezésbe fogott. A polgáriak számára alapítványt hozott létre, kiket „Édes Atyámfiai és Földieim "-nek szólított. Tudtukra hozta, mármint a jobbágyság egyetemességének, hogy számos ok arra indította, hogy a neki jutott javakból földijeinek is juttasson, „részint a munkásságnak, takarékosságnak és jobbágyi engedelmességnek ébresztésére ... míg élek szentül megtartandó ajánlást teszek. Minden esztendő elf oly tával 6 jutalomdíj tétetik ki: a) 100 Vft-ot ajánl az „azon Földmívelő Házi Gazdának, a ki Istenes erkölcsi magaviseletére nézve leg példásabbnak fog találtatni", b) 200 Vft-ot két „új házasok számára ... jutalom/ként/fog ki adatni, mellynek százát a legjobb erköltsü Ifjú Férj, másik százát s legjobb erkölcsű menyecske fogja megnyerni", c) 100 Vft-nyi , jutalom fog ki adatni annak, a ki ... a legmunkásabb és ügyesebb földmiv élőnek fog Ítéltetni... és egyszer s mind erköltsi viseletére nézve semmi kifogásra okot nem szolgáltat", d) 100 Vft díj annak „a ki önnön maga neveléséből leg szebb lovat tud mint akkor is tulajdonát előmutatni, negyed fütül nyolc esztendősig ", e) 50-50 jótanuló fiúnak, leánynak. Záradékában: „...még csak távolról se akarok okot adni azon akaratos földijeimnek ki a felség, Vmegye, és Földes Uraság igazságos rendelkezéseivel ellenkeznek... "

20 Lassan elcsitul a nagy hullámokat vert elégedetlenség és felvállalják a telkeket is. Arra választ keresni, hogy a lassan szilárduló paraszt-közösséget kívülről milyen hatások érhették, nehéz feladat. Más oldalról érdekel bennünket a szomszédos, mondhatni „iker" uradalom, Szentmargita művelésbe vonása. A XVIII. században szinte végig a környező települések árendálására vannak adataink,

21 majd kiépülnek az állattartó majorságok. Egyikben a szarvasmarha, másikban a sertés, továbbá a juhtenyésztés és -tartás volt domináns. Az állatok őrizetére a pásztorok széles rétegét alkalmazták. Gulyások, csordásokjuhászok népes csoportja élt az alábbi majorokban: Szentmargita, Nagyszög, Bagota, Bödönhát, Örvényszög, Fövenyes, Kerecse, Bivalyhalom, Betlehem, Töviskes, Vajashát, Kisszilágy, Тика. Ezeken a tanyákon egyre gyarapodott a lakosság, származási helyük rendkívül változatos volt. Szentmargitáról 1834-től, Folyásról 1839-től, Tikosról 1841-től, Nagyszögről 1860-tól, Kaprosról 1865-től, Kígyósról 1868-tól, Basáról 1869-től vannak adataink. A vőlegények - olykor a menyasszonyok - születési helyeként is a következő helységek szerepelnek az anyakönyvekben az 1834-1870-es évek között:

22 Aldebrő, Apátfalva, Ároktő (24 fő), Balmazújváros, Büd, Bocs, Dabóca (Gömör m.), Erdőkövesd, Eger, Egerfarmos, Egerszalók, Ernőd (2 fő), Egyek (16 fő), Fegyvernek, Gelej, Gyöngyöshalász, Hajdúböszörmény, Hejőkeresztúr, Igrici, Irsa, Istenmezeje, Jászkisér, Kesznyéten, Kápolna, Keresztespüspöki, Kurina (Sáros m.), Leszkova, Maklár, Mád, Mezőkeresztes, Mezőkövesd (5 fő), Mezőnyárád (2 fő), Mezőtárkány (3 fő), Moldávia, Nagymihály, 20 Polgár mezőváros jegyzőkönyve. HBM Levéltár Fióklevéltára, Hajdúböszörmény. 21 NYAKAS Miklós 1974. 193.; BENCSIK János 2000. 133. AXIX. század elején a következő falvak béreltek legelőt, rétet, nádast Szentmargitán: Mezőtárkány, Tarnaszentmiklós, Szihalom, Nagyiván, Egyek. Szántóföldet Ároktő. A margitai főd hasznosítására 1792-ben született terv, amikor a területet 6 járásra osztották fel. I. járás urasági ménes, II. járást Szihalom és Mezőkövesd gulyái legelték, III. járást a nagyiványiak bérelték, V. járáson polgáriak gazdálkodtak, a VI. járást az egyekiek bérelték e célból. 22 BENCSIK János 1976. 11. 392