Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza történelmi regényei

tításoknak, rablásoknak ellenálló végvárak keltettek biztatást. Itt valósult meg kicsiben a nemzeti egység: köznemesek és jobbágyok, kézművesek és kereskedők, kóborlásból viszszatértek és a várban másokkal együtt szolgáló, nem éhezó' szegények hadi közösségében. Gárdonyi tudta, hogy Bornemissza Gergely élete, amelyet regénye alcíméül választott, tragikusan végződött. (1554 őszén Véli bég katonái elfogták, Konstantinápolyba vitték rabláncon, s mivel nem hajlott semmiféle alkura, kivégezték.) A regény befejezéséről így vélekedett az író: „Lehetetlen volt olyan életrajzot írnom, hogy az olvasók sírva tegyék le a kezükből "

3 Fordított hát az idő rendjén: előretette a végső sors képét, a magyar rabok útját a héttornyú börtönig. így az olvasónak eszébe nem jut, hogy ez az út (Nándorfehérvártól Rácországon és Bulgárián át a tengerpartig) az elveszett Bornemissza utolsó útja volt. Gárdonyi mindegyik történelmi regényéhez alapos kutatásokat végzett, de az Egri csillagok előmunkálatai során még körültekintőbben járt el. Megbízható memoárokból tájékozódott. Olvasta Verancsics Antal (még mint egri kanonok) Oláh Miklós püspök számára készített beszámolóit, Gorove László várostörténeti munkáját.

4 Felkereste azokat a helyeket, ahol hősei megfordultak vagy élhettek volna. A bécsi levéltár irataiból következtette ki, hogy Bornemissza hol ismerkedhetett meg Dobóval. Biztosabb támpontja volt a szigeti vár, Török Bálint otthona. Ezért helyezte a regénycselekmény kezdetét a Mecsek aljára, ahol a török had - mohácsi könnyű győzelme után - lassan Buda felé nyomult. 1899 tavaszán hat hetet töltött Konstantinápolyban. Megszemlélte a hírhedt Jedikulát, s bejutott oda is, ahol Török Bálint raboskodott. Május 19-i személyes élménye alapján jelenítette meg a perzsa gyászszertartást.

5 Az oszmán hadrendet a renegát Tulipán magyarázza Gergelynek, amikor a szultán elleni merényletre készülnek. Ahmed pasa Kaiból küldött levelének lényegi részét valószínűleg Istvánffy Miklós krónikájából vette.

6 Máskor a török történetírók burkolt igazmondását tartotta a legautentikusabbnak, például az egri kudarcra vonatkozóan Dselálzáde Musztafa feljegyzéseit.

7 Fő forrása azonban - a mindennapi élet és az élethalálharc drámai képeinek teljesebbé, emberközelivé tételéhez - Tinódi Sebestyén Eger vár viadaljáról való éneke volt. Tinódi az ostrom után járt Egerben, de lejegyzett mindent, amit a túlélőktől megtudott. Gárdonyi szintúgy bizonyítani kívánta, hogy hősei majdnem mind valóságos, valamiképp ismert személyek. A keze ügyében volt egy több helyről gyűjtött, 293 nevet rögzítő lajstrom: a várvédők származásának, helyi illetőségének, polgári foglalkozásának, vitézi tettének, sebesülésének vagy halálának lehetőség szerinti megjelölésével. (Az alfabetikus névsor az 1553. évi januári jelentés, valamint a király kegyeibe ajánlott özvegyek és árvák segélyezését szorgalmazó, február 20-i, latin nyelvű előterjesztés személyi adatainak összesítése.) Cecey és Bornemissza családját azonban csak a saját fantáziája segítségével rajzolta meg. Úgy, mintha „Cecey uram" a Dózsa-felkelés részeseként veszítette volna el a fél karját, melyet Szapolyai vágatott le. A Ceceyek karaktere a szerelmi szál gombolyításához kellett, az olvasó szemében mégis mindvégig történelmi személyeknek tűnnek. Senki sem firtatja, hogy a hetvenesztendős, falábú, félkezű úr harcolhatott-e Egerben, vagy hogy 3 Folyóírásos naplójából. 4 VERANCSICS Antal, 1857-75. - GOROVE László 1876. 5 Az Egri csillagok kísérőjegyzete szerint. 6 ISTVÁNFFY Miklós 1868. 7 Az országok osztályai... 1896. 424