Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bencsik János: Mennyire palóc település Polgár, a volt Szabolcs megyei mezőváros?

Teljeskörű összehasonlításhoz, a jobbágytársadalom helyzetének elemzéséhez további támpontot szolgáltat az is, ha összehasonlítjuk a két, illetve a szomszédos egri káptalani birtokkal, Egyekkel együtt, három település telekmennyiségét.'

3 Összehasonlító táblázat az 1773-as birtokállapot szerint Helység Összes telek Telkes jobbágy Zsellér Összesen Polgár 117 216 78 296 1 főre jutó telekhányad 0,54 0,39 Egyek 55,5 113 46 159 1 főre jutó telekhányad 0.49 0,34 Csege 21 54 52 106 1 főre jutó telekhányad 0,38 0,19 A kérdés tehát az, hogy ezeket látva a polgári jobbágyok kezére adott telek mennyiségét soknak tartsuk-e vagy pedig kevésnek? Tényleg arról lehet szó Polgár esetében, hogy a földesuraságok jó szándékán múlott-e az, hogy milyen nagyságú területet engedtek át jobbágyaik használatába? Állíthatjuk, hogy nem pusztán erről lehet szó. Ez a kérdés az úrbérrendezést követően 2 emberöltőn át nem vetődött fel. Vagyis az urbárium szerkesztése (1773) után a faluközösségben ment az élet tovább. Jól funkcionált tehát a telepes közösség.

14 A káptalan szemléletében azonban a XVIII. század végén, a XIX. század elején változás állott be, amely változás az alföldi uradalmakat is általában jellemezte. Nevezetesen előtérbe került a jövedelmezőség fokozása. Ez egybe esett a napóleoni háborúk gerjesztette élelmiszerkereslettel, a gabonaárak (s más fogyasztási cikkek), továbbá a katonai felszerelés alapanyaga iránti kereslettel, ezzel együtt az árak emelkedésével. Az okszerűbb termelés a termelést közvetlenül irányítók számára szinte kötelezően előírta, hogy a jobbágyközösség tevékenységét miként szervezzék meg. Pontosabban, milyen gazdasági alapot biztosítsanak a jobbágyoknak, hogy az ebből eredő robot és dézsma kötelezettség emelkedjék. Ezzel közvetve biztosították a lassan elterjedő uradalmak, szántóföldi majorságok munkaerő-szükségletét. Polgár urbáriumának adataira hagyatkozva megállapíthatjuk, hogy a kimért telkek után 6084 igás és 12 168 gyalog robotnap, illetve ehhez a zsellérek kötelezettségéül 1320 gyalog robotnap, összesen tehát 13 488 gyalog robotnap állott a káptalan rendelkezésére a majorsági földek művelésére. Ha az előzőekben bemutatott adatsorokat értékeljük, akkor abból kell kiindulnunk, hogy a termelő tevékenység alapja immár e térségben is a szántóföld. A haszonvétel jellege és a használt földhöz való gazdasági és jogi viszony pedig meghatározta a paraszti közösség életmódját (szántás-vetés, állattartás, az állatok haszonvétele). Polgár esetében a következő szempontot kell figyelembe vennünk: 1. Mezővárosunk határának szántás-vetés által élt részei, (a nyomások) erősen szikesek voltak. E Hortobágy mentén lévő szárazulatok természetesen alacsony terméshozamot biztosítottak. Vegyük figyelembe eközben a paraszti gazdálkodást ekkor jellemző háromnyomásos rendszert, miért is a termőföld csupán 2/3-a termett. A mélyen fekvő, árvízjárta rétek pedig az állattartáshoz biztosítottak szénát. Afélszilaj állattartás tere ezentúl az ólaskertes*

5 település-rész; Polgár is kétbeltelkes, ólaskertes településként működött a 13 BENCSIK János 2000. 116-117. 14 NYAKAS Miklós 1974. 15 BENCSIK János 1984. 541-557. 390