Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

Való igaz, hogy a napszámok fokozatosan emelkedtek itthon is. Nem mindig a belátás bölcsességéből fakadóan. Az 1906. tavaszán zajló munkás- és cselédsztrájkokat Heves térségében például csak két század katonával sikerült leverni.

113 Minden területen emelkedett a munkabér a századforduló napszámaihoz képest. Nagy átlagban a keresetek férfi, női, sőt gyermek napszámban is 150%-ra nőttek 1906-ra az 1901. évihez viszonyítva. A speciális szaktudást igénylő mezőgazdasági munkáknál még nagyobb az emelkedés. A Gyöngyös környéki szőlőmunkások májustól szeptemberig napi 3,5-5 koronát is megkereshettek."

4 Ezek a bérnövekedések azonban már a kivándorlás hatásai közé sorolhatók. Ennek ellenére olyan speciális helyzetben lévő monokultúrás vidékeken is jelentkezik a kivándorlás, mint a gyöngyösi vagy egri borvidék. Egerből az egész korszakban körülbelül 300 ember vette a vándorbotot kezébe, de a kivándorlók jelentős részét iparosok, polgárosult elemek alkották. Például Gunyics János, volt egri szűcs és családja a földiek közül többeket New Yorkba vonzott. A szűcsmester a New York-i magyar kolónia egyik vezető tagjává vált. A rokon Kaknics családnak (szintén Egerből) épp az ottani K. u. K. Konzulátuson szerzett munkát. Földiek fölfogadásával egyfajta mosodai szolgálatot is kiépítettek, a szennyes ruhákért házhoz mentek, és alacsony díjazás mellett kitisztítva viszsza is szállították.

115 Gyöngyös környéke nehezebben heverte ki a XIX. századvégi pusztító filoxéra vészt. Az újjátelepítések, a több és rendszeresebb gondozást igénylő új fajok, melyek szinte egész évben munkát adtak a szőlőben, ezt a várost megvédték némileg a mozgalomtól. A kivándorló lakatosok, csizmadiák, molnárok között azonban 1906-ra feltűnnek az igazi „kapások" is. A 18 ezres település nemigen érezte meg a mintegy 150 kivándorló távozását, de a sorukba keveredett kapások léte megdöbbentette a várost. Ez kicsit sokkolta is őket, mert eddig a gyöngyösiek azt szerették hinni magukról, hogy aki akar dolgozni és tud is, az itt megélhetést talál.

116 A szőlőhöz nagy szakértelem kell, megbecsülték azt a munkást, aki a metszéstől a takarásig minden munkafázist szakszerűen és önállóan el tudott végezni. A „kapások" korábban is igyekeztek érdekeik védelmében közösen fellépni, persze hogy ők is szervezetten csatlakoztak az országszerte folyó földmunkásmozgalmakhoz 1906-ban. Életkörülményeikre vet fényt az ekkor megszövegezett Munkarend, mely nyáron például 14 órában szeretné maximálni a munkaidőt, megállapítani a minimálbért, biztosítani a vasárnapi munkaszüneti napot, vitás kérdések esetén a választott bizalmit bevonni a vitába, stb. A munkaadók még ezeket az ekkor már általánosan elfogadott követeléseket is elutasították, sőt a város rendőrkapitányával semmisítették meg."

7 Ezek után indulnak meg leginkább a gyöngyösi kapások is az Újvilágba. Ennek hatása is talán benne volt abban, hogy a legélesebben mindig is Gyöngyösön fogalmaztak a kivándorlást illetően. „...Üres frázispuffogtató stréberek foglalkoznak olykor a nagy társadalmi betegséggel s a legzöldebb hülyeségekkel traktálják az ország népét beszélvén a kivándorlás okairól: kivándorlásra való csábításról, lelketlen izgatásról makogva anélkül, hogy halványfogalmuk volna arról, hogy mit beszélnek. Ha pedig arra gondolunk, hogy van sok aki ilyeneket hangoztatván tudatosan hazudik, világosan állnak előttünk okai az életerő 113 Hevesvármegyei Hírlap 1906. márc. 25. 4. Nagy munkászendülés Hevesen. 114 KEMÉNY György 1909. 19. 115 MM. TA. 1382.92. 116 HORVÁTH László 1995. 117 Gyöngyösi Újság 1906. márc. 25. 1-3. A gyöngyösi szőlő- és földmunkások szervezkedése. 327