Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

A helyzet megváltoztatására azért se volt lehetőség, mert ha szerencsével, kuporgatással, emberfeletti munkával pénzt is takarított meg a gazda, földet vásárolni, helyzetén javítani Dél-Hevesben nem tudott. Ha a nagybirtokos észrevette, hogy földéhes a paraszt, a földért horribilis árakat kért. Bérbe pedig sem holtkézi birtokot, latifundiumot parasztnak szívesen nem adták, mert a nagyban való bérbeadás sokkal egyszerűbb és kényelmesebb volt. Országosan, de Heves megyében is 1905-1907. időszak a mozgalom csúcsévei. Az előző évek 500-600 fős megyei kivándorlása erre a három évre 2000 emigráns fölötti tömegeket sodort magával. Az 1908. évi erőteljes visszaesés sem az itthoni helyzet javulásának a következménye, hanem az Egyesült Államok 1907. évi gazdasági visszaesésének a hatása volt. Az amerikai helyzet normalizálódása után 1909-ben ismét látványosan megnőtt a kivándorlók létszáma, de a korábbi időszak intenzitását már sosem érte el. Föl kell figyelnünk arra, hogy míg a kezdeti években csak az itthoni helyzet alakulásából igyekeztünk levezetni a mozgalom lüktetését, addig jól láthatóan néhány év alatt az USA gazdasági életének hullámzása is mérvadó lett az emigráció fejlődésében. Ez némileg ellentmond a kor kivándorlóiról alkotott képnek, s jelzi számunkra a sokszor hivatkozott „információs csatorna" kiváló munkáját. A butának, tanulatlannak, kiszolgáltatottnak, stb. feltüntetett kivándorló sokszor jobban tisztában volt az Amerikába vezető útirányokkal, útiköltséggel, az ottani munkalehetőségekkel, a kinti elnökválasztások okozta dekonjunktúrák hatásával, és persze az egyes ipari szférák átlagkeresetével, mint azok a hazai szakírók, akik az OMGE vagy a GYOSZ költségén köteteket írtak a témáról. (Ha valaki olvasta Löherer Andor, közgazdasági szakíró könyvét, s végiglapozta a hazai és az Egyesült Államokbeli állapotok összehasonlító elemzését, azt nem érti, hogy miért nem az amerikaiak igyekeztek százezer szám Magyarországon letelepedni.)

109 „Tömegek korának" bátran nevezhetjük az 1905-1907. évek időszakát. Új területeket a megyében a mozgalom már nemigen hódított meg, csak a már megfertőződött részek csoportjai lesznek egyre népesebbek és egyre zajosabbak a soraikat feltöltő gyermek- és asszonynéptől. Ebben az időszakban a hivatal hozzáállása is jelentősen módosult. A nők és gyermekek nagyszámú elvándorlása ébreszti fel a félelmet aziránt, hogy bizonyos részeken a munkaerő megfogyatkozása a munkabérek emelkedését eredményezheti. Ez lesz az első komoly szempont, mely a vármegyét a mozgalom valamiféle korlátozására ösztönzi. Eddig csak folyt „...az orvosság keresésének magyar módja, az úgynevezett ankettezés. Keresték a kivándorlás okait, de persze nem találták meg. Az egyik szaktanácskozás bölcsen ezt, a másik még bölcsebben amazt állítja a kivándorlás okának" - látja keserűen a helyi sajtó is.

110 Csakhogy a mozgalom innentől a hatalmasok számára is zsebbevágó kérdés lett. Érdemes lett jobban odafigyelni az elmenőkre, nehezebben elereszteni a távozni készülőket. Ennek a logikának a végén állt az 1909. évi II. te, mely már egyértelműen a kivándorlás megnehezítésére született. „Pár év előtt hordás, cséplés idején jártam egy mátrai községben, hol kis gyermekek és asszonyok végezték a nehéz férfi munkát, ma már ott üres a határ, csak talán egy-egy görnyedt hátú embert vagy asszonyt találhatunk; mintha a düledező udvarház házőrzője lenne. '""- írhatta joggal az alispán. A legijesztőbb azonban az, hogy 1906-ra már nem lehetett tudni, melyik faluról állította ezt, mert több mint egy tucatra ráillett a leírás. A hi109 LÖHERER Andor 1908. 110 Hevesvármegyei Hírlap 1904. január 27. \.A kivándorlás. 111 Alispáni Jelentés-1906. 1907.26. 325