Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

Mivel az egész mozgalom szervesen összefügg a kinti kereseti lehetőségekkel, hangsúlyozni kell, hogy a hazaküldött összegekről senkinek nem áll rendelkezésére pontos adat. Az alispán jelentéseiben néha fillérre megadta a megtakarított összegek nagyságát, területi megoszlását. Ezekre a koronákra dolgozatomban én is hivatkozom, mert a kontrasztot a kinti és az itthoni megtakarítási lehetőségek között jól érzékeli. De ezek csak töredékei a ténylegesen hazajuttatott kereseteknek. Már 1902-ben megtiltotta a kereskedelemügyi miniszter az amerikai pénzküldeményekről gyűjtött adatok nyilvánosságra hozatalát.

98 Nyilván az alispánnak azért volt lehetősége néhány helyi postahivataltól „kiszivárogtatott" adatot összesíteni, de még ha mindet összegyűjtötte volna, akkor sem lenne teljes a kép. A kivándorlók legtöbbje - félve hogy a „kabátos emberek" még ezt is megadóztatják valamiképpen -, igyekeztek a postát megkerülve, bankok, levelek, vagy közvetlenül ismerős hazalátogatók útján megtakarított pénzüket szeretteikhez hazajuttatni. Egyes források egyenesen 70%-ra teszik azon magyar kivándorlóknak az arányát, kik nem küldenek postai pénzesutalványon soha haza pénzt, hanem viszik a dollárokat a „magyar bankárhoz".

99 Mindezekkel együtt is legendák keltek szárnyra a megyében az Újvilágról. Nem is legendák voltak ezek, hisz sokaknak a kinti valóság is mesének tűnt. Azt mesélték, hogy a nehéz munka után napjában többször is ettek húst még a takarékosak is, és sörrel öblítették le a bánya porát. Hát hogyne volna értelme a kivándorlásnak, mikor itt krumpliból és babból sem tellett elég. A hírek terjedésével a mozgalom is újabb és újabb hullámokat vetett. Fokozatosan délebbre húzódva megmozgatta már a Hevesi és Tiszafüredi járásokat is. Innen az 1902. évben mentek el az első vállalkozó szelleműek, tizennégyen illetve nyolcan. Az 1903. év még a puhatolózásé a két járásban, de 1905-re már kezdenek felzárkózni intenzitásban a többi járáshoz. A Hevesi járásban Kömlő és Kisköre, míg a Tiszafürediben Poroszló, Sarud, Tiszanána emelkedik ki az emigránsok számát tekintve. A Hatvani járás területét a mozgalom viszont nem érintette. Egyáltalán nem volt később sem kivándorló Csányból, Ecsédről, Hortról, Rózsaszentmártonból, Szurdokpüspökiből, Zagy vaszentjakabról. A legintenzívebb években is 10 fő alatt maradt a járás emigránsainak a száma. I0

° Ennek oka nyilván összetett. Föl kell figyelnünk arra, hogy ez a régió a megye egyik legiparosodottabb területe. A törvényhatóság legnagyobb gyára is itt található, a Deutsch-féle cukorgyár. Közel ezer embert foglalkoztattak a gyárban, de talán sok tízezret a földeken cukorrépa termesztéssel. (Az ország cukorrépa termésének 15%-át ez a gyár dolgozta föl, s az igen jó minőségű kristálycukrot még Indiába is exportálták) A 98 HML. IV-404/a/72. 24.fol. M. Kir. Posta - és Távírda Igazgatóság levele hivatkozik a Kereskedelmi Miniszter 31878/1902. évi leiratára, mely szerint ezen összegek "csakis a miniszterelnök úrral közöltetnek". 99 DÁNIEL Ferenc - OROSZ István 1988. 122. Ez a gombamód elszaporodott bankárkodás az Egyesült Államokban a magyar és az olasz fertályokra volt jellemző. Nem volt ez más, mint a gyámoltalan emigránsok kifosztása, mert -tisztelet a kivételnek -, a bankár úr gyakran elsikkasztotta a reá bízott összegeket. Vonzerejük az volt, hogy nem kellett náluk angol nyelvű utalványlapot töltögetni a sokszor még írni sem tudó kivándorlóknak, mint a hivatalos postai pénzesutalványok esetében. Csak aztán, ha az összeg soha nem érkezett meg a címzetthez, a kivándorlónak nem volt ideje a bírósághoz szaladgálni, angolul se tudott, a törvényeket sem ismerte. Szóval bottal üthette a pénze nyomát, de sokszor a bankárét is, aki néhány nagyobb "átutalás" után más magyar kolóniára tette át a székhelyét. 100 Alispáni Jelentés-1912. 1913. 25. 322