Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

hogy nincsennek magukra hagyatva a mi bizonnyal a nemzeti érzés fölkeltésének va­rázserejével fog lelkükre hatni. Hogy ez a zászló amerikai véreink előtt a nemzeti együtt­érzés dicssugarában jelenhessék meg s minden kivándorolt hazánkfiának lelkében föl­keltse a honszeretetet, a honvágyat, szükségesnek véljük érzelmeiknek megszakadt fona­lát szülővárosukkal, vármegyéjükkel összekötni, hogy a mikor e zászlóra feltekintenek, az elhagyott otthon jusson eszükbe. " 77 így került Heves megye is előtérbe, mert mint ki­bocsátó területnek, illett ennek a törvényhatóságnak is a vármegye nevével ellátott zász­lószöget verni a lobogó rúdjába. Csakhogy a zászlóátadási ünnepség 1902. szeptembe­rében New Yorkban volt, s a delegációkat addig-addig szervezték, hogy egy fő útikölt­sége 1500 koronára jött ki, persze csak ha nem akart kint hosszabb időt tölteni. Képzel­hetjük, hogy ez a magyar díszruhába bújt delegáció lobogtatva a „Hazádnak rendületle­nül, légy híve ó magyar !" hímzésű zászlót mily közel tudott férkőzni az átlag magyar kivándorló lelkéhez. Mindazonáltal a hevesiek zászlószöge is erősítette a „nincsenek magukra hagyatva érzését" a kintiekkel. Vélhetőleg már csak ez hiányzott a kintiek bol­dogulásához! „Fiúméban ültem fel a hajóra..." 78 A „falusi pioníroknak" nevezett úttörők csaknem mindegyike férfi volt, s ha a moz­galom már ekkor is sodort magával néhány marginális helyzetben lévő nőt (özvegyet, megesett lányt, szégyenében elbujdoklót, stb), vagy néhány feleséget, leánytestvért, ez a kezdeti időszak még bátran a férfiak korának tekinthető. Úgy mondták ezt a korban Markazon, hogy „férfi kurázsi" kell ám ehhez a nagy úthoz és a kinti élethez. 79 Később azonban a hevesi mozgalom intenzitása is a tömegessé válás irányába muta­tott. Ezt támasztja alá az is, hogy a mozgalomban résztvevők létszámának növekedése mellett a földrajzilag érintett régiók területe is bővült. Míg 1901-ben csak a már részlete­zett két járás községei mozdulnak meg, addig 1902-ben Poroszlóról és Tiszafüredről (Ti­szafüredijárás), Abasárról, Adácsról, Detkről, Domoszlóról, Markazról (Gyöngyösi járás) is elindultak az első kis létszámú csapatok az Újvilágba. A mozgalom tehát - az országos trendnek megfelelően -, folytatta útját északkeletről délnyugat felé. Ezen új területek el­ső kivándorlói leggyakrabban csatlakoztak valamelyik népesebb más községbeli útra ke­lőkhöz. Mintha csak a summásjárás gyakorlata ismétlődne meg. Ahogy annak idején egy­egy bandagazda sokszor több szomszédos faluból toborozta össze a gárdát, úgy ezek a „törzsgárdák" most ismét összeverődtek. Legtöbbször persze olyan emberek vették át a kezdeményezést, kiknek rokoni, ismerősi körében már élt az amerikai kapcsolata. Ahogy itthon is egymásra volt utalva több szomszédos település a közös gondok, a hagyományosan közös summásbandák, vagy esetleg a körjegyzőség okán, úgy ezek az összmunkák a kivándorlásban is tetten érhetők. Próbálják azt az érzést levelekben is meg­fogalmazni a kintiek, hogy távol idegenben mennyire sokat jelent egy hazulról ismerős arc felbukkanása, egy személyes hírhozó vagy hírvivő megjelenése. így dolgozott össze Markaz és Domoszló, Bodony és Párád, Kompolt és Feldebrő. Ezek a kapcsolatok az 77 HML. IV-404/a/73. Amerikába kivándorolt magyarok nemzeti zászlója. 78 EA. 930. 271. Verses levél Amerikából (írta egy átányi leány) Harsányi István ref. főgimnáziumi tanár /Sárospatak/ gyűjtése. 79 HACSAVECZ Béla 1996. 5. 317

Next

/
Oldalképek
Tartalom