Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig

1908. évi választások után államtitkárrá, s nem miniszterré nevezték ki Heves megye szülöttjét. Gyöngyös múlt századi kivándorló izraelitái pedig lokálpatriotizmusukkal, bőkezűségükkel, és szervezőképességükkel tűntek ki. A bostoni magyar élet két szervezője, Kurcz Sándor és Dr. J. Gyeőri (később Dr. J. Gy. Green néven), egyaránt gyöngyösi születésű volt.

28 1902-ben ők szervezték meg a bostoni magyarság egyik leglátványosabb ünnepségét, a „Szigetvár" magyar hadihajó kikötése alkalmából.

29 Az 1904. évtől a bostoni Washington szobornál hagyományosan megrendezték a Március 15-i ünnepségeket, s ez alkalomra sikerült a két helybeli magyar egyletet közelíteni egymáshoz

30 Évek hosszú során át nemcsak szülővárosuk „Gyöngyösi Izraelita Nőegyletét" támogatták jelentős összegekkel, hanem az 1904. évi gyöngyösi tűzvész első hírére 70 koronát küldtek a tűzkárosultak megsegítésére.

31 A városi zsidóság mellett a falvak szatócsai, sőt az ún. parasztzsidók is a kivándorlók korai soraiban megfigyelhetők. A megye egyik leglátványosabb kivándorlását felmutató Bodony község első ismert kivándorlója, a falu zsidó fűszeresének leánya, Singer Berta.

32 Napjainkra már biztonsággal nem lehet kimutatni, hogy a későbbi elementáris erejű helyi kivándorlást ösztönözte-e, elősegítette-e az ő konkrét példája. Egy biztos, 1895ben ő már felfedezte a falu számára az Újvilágot. Az Osztrák-Magyar Monarchia pusztulásának egyik legnagyszerűbb krónikása, Joseph Roth galíciai születésű osztrák író a zsidók kivándorlását szinte balladai hangvételű művében így látta: „...Amerika a messzeség. Amerika a szabadság. Amerikában mindig él valamilyen rokon. Nehéz olyan zsidó családot találni keleten, hogy ne lenne egy amerikai unokafivére, egy amerikai nagybácsikája. Valaki egyszer, húsz évvel ezelőtt biztosan kivándorolt. A katonaság elől szökött. Vagy dezertált, miután besorozták.... Ez az amerikai unokafivér ma minden keleti zsidó család utolsó reménysége. Nem írt már régóta ez az unokafivér. Csak annyit tudni róla, hogy megnősült és gyermekeket nemzett. A falon lóg egy sárgult, régi kép. Húsz éve már, hogy érkezett. Tíz dollár volt mellékelve hozzá. Már régesrégen nem hallottak az illetőről...Angolul beszél, amerikai állampolgár, öltönyei kényelmesek, nadrágjainak bő a szára, kabátjainak széles a válla. Lehet, hogy nem lesz ínyére a látogatás. Am kidobni biztosan nem fogja a rokonságot... "

33 Az itt fölvázolt kép persze csalóka. A korabeli újságok hasábjain inkább csak azokról a kivándorlókról emlékeztek meg, akik sikerükkel vagy éppen sikertelenségükkel felhívták magukra a figyelmet. A felsoroltakon kívül még jócskán lehettek, kik már a XIX. században kalandvágyból, vagy éppen kényszerből elhagyták az öreg kontinenst. Sokan tán még útközben elpusztultak, mások szerényen éltek vagy éppen szerencsésen boldogultak Amerikában. A XIX. század második felében körülbelül 500-1000 főre tehetjük a Heves megyét amerikai kivándorlás céljából elhagyók számát.

34 Az első közvetlen információk, benyomások az ő leveleik, élményeik révén kerülhettek megyénkbe. Mivel körükben nagyon kis számban fedezhettünk fel „parasztokat", így érthető, hogy a kivándorlás tömeges megindulása nem az ő, hanem az első sikeres „falubelink, közülünk való" beszámolóját követően indult meg. 28 HORVÁTH László 1995. 29 Gyöngyösi Újság 1904. márc. 27. 5. Hangok a távolból 30 Gyöngyösi Újság 1904. ápr. 3. 2. Hangok a távolból 31 Gyöngyösi Újság 1904. okt. 23. 4. Hangok a távolból 32 MM. TA. 1477. 93. 33 ROTH, Joseph 1989. 68. 34 HORVÁTH László 1993/b. 304