Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Horváth László: A XX. századi Heves megyei kivándorlás alapvetése 1910-ig
sajátosságai földolgozásban. 19 A kivándorlás hatására a megyében kialakult helyzetet A századeleji kivándorlás „haszna" 70 , illetve A századeleji kivándorlás hatása a hevesi kibocsájtó régióra™ munkákban igyekeztem megvilágítani. A felsorolt részeredményekre támaszkodva láttam neki a megye kivándorlásának első világháborúig tartó szakaszát felvázolni. A gyűjtés persze óhatatlanul túllépte sok esetben a kivándorlás „klasszikus korszakának" terjedelmi határait. így jelentős adatbázis állt össze a nagy gazdasági világválsággal összefüggő, főleg Kanadába irányuló emigrációra, vagy a '30-as évek végi németországi mezőgazdasági vándormunkára is. A vizsgálatok másik meglepetése az 1945-1947. közötti Svédországba irányuló vándormunka, melynek feldolgozása az országos irodalomban is leginkább hiányzik. Valójában tehát a szerző a későbbiekben kutatását szeretné földrajzilag is szélesíteni, valamint az időintervallumot is tágítani. XIX. századi kivándorlók Heves vármegyét a XX. század első éveiben érte el a kivándorlás mozgalma. 1898/1899-től már a mátrai községekben szórványosan felütötte a fejét a jelenség, mivel azonban évente a száz főt sem haladta meg a mozgalom, sem a sajtó, sem a megye hivatalos közegei nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Az Alispáni Jelentések 1901. évről szólva emlékeznek meg az emigrációról először, majd a kivándorlás tömegessé válásától - 1902-től -, mind a hivatalok, mind a közigazgatás, mind a publicisztika jelentős teret szentelt a „járvány" felderítésének. Az első utazók, az első emigránsok azonban már évtizedekkel előbb megtették a nagy utat az Újvilágba. A századforduló tömeges kivándorlását megelőzően az első nagyobb magyar hullám 1849 után érte el az Egyesült Államokat - vélhetően volt hevesiekkel is a menekültek sorában. A Kossuth-emigránsokat a '60-as, '70-es években iparosok, kézművesek, kalandorok, üzleti vállalkozók, utazók követték. Valótlan tehát az az elképzelés, hogy az „elsők" között mezőgazdasági munkásokat, cselédeket kell keresnünk. Az első kivándorlók többsége nem a mezőgazdaságból élők köréből származott, hisz ennek a rétegnek már csak a magas útiköltség okán is (140-150 Ft.) kockázatos vagy inkább csaknem lehetetlen volt ez a vállalkozás. A megye sajtójából a későbbiek során értesülünk néhány vállalkozó szellemű hevesi iparos, kereskedő, kalandor szerencséjéről. „M. Mihály volt hevesmegyei lakos, az 1873-ik évben vándorolt ki Amerikába. Ezen idő alatt vasszorgalmának árán szép vagyonra tett szert, s mint földbirtokos virágzó gazdálkodás, gulyának, ménesnek tulajdonosa... " 21 A nyolcvanas évek kivándorlója lehetett Nagy István szabólegény, kinek a helyi sajtóban is nagy publicitást kapott esete, példája, lehet hogy egymagában több embert ösztönzött a kivándorlásra, mint az évtizedeken át minden erővel üldözött fantom „kivándorlási ügynökök". „Ritka szerencse érte most egyik magyarországi honfitársunkat, Nagy Istvánt. Ezelőtt 15 esztendővel, mint 18 évesfiu indult ki otthonából, Hevesről, a vállalkozó szellemű fiatalember ide New-Yorkba s azonnal itt is telepedett meg. Mint szabó legény a Grand Streeten William Smith akkor még szerény üzletében talált alkalmazást. Főnökének szerencsés 19 HORVÁTH László 2001. 20 HORVÁTH László 1996. 21 HORVÁTH László 1999. 22 Gyöngyösi Lapok 1898. márc. 10. 6. Amerikai vőlegény 301
