Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bodó László: Adatok a Knezić és a Grőber családok lezármazottainak történetéhez

leges ténylegesítésre nem alkalmas... "

3íi A jó, sőt a nagyon jó minősítés ellenére miért nem volt alkalmas Gröber (III.) Ferenc a hivatásos tiszti pályára? A valóságos (és igaz) okot a kvalifikációs listához csatolt „Toldalék" tartalmazza. íme: „...A szolgálati kötelesség teljesítése után saját kérésére szolgálaton kívüli viszonyba... "

39 Ez a záradék megjelent az 1904. évi Rendeleti Közlönyben is.

40 Áttekintve a Grober család leszármazottainak történetét megállapítható, hogy csak elvétve választották a hivatásos katonatiszti pályát, de a férfiak többsége - diplomával zsebükben - kötelességüknek tartották, hogy egyéves önkéntesként tiszti vizsgát tegyenek, s a legalaposabban készüljenek fel tartalékos tiszti kötelmeikre, figyelemmel arra is, hogy minden hadgyakorlaton is részt vegyenek. E magatartásuk, gondolkodásuk a hazához való hiánytalan és példás viszonyuk kétségtelen bizonyítéka, amelyben - ha nem is látványos külsőségekkel - „benne volt" mindig is az egykori hős és vértanú tábornok iránti tisztelet és elkötelezettség! Az első világháború alatt hiányosan megjelenő név- és rangkönyvek egyikében sem lehet találkozni Gröber (III.) Ferenc hadnagy nevével. Bizonyosra vehető, hogy nem volt közvetlen részese a hadieseményeknek. Hasonlóan Gröber Iván unokabátyjához,

41 ő is termelőtevékenységével szolgálta mind a hadinép, mind pedig a hátország népének ellátását, erőfeszítéseikhez mérten enyhítve a háború okozta országos méretű gondokat, a mindinkább elmélyülő nincstelen szegénységet, a mind zsugorodó „falatnyi kenyér" hiányát. Gröber (II.) Ferenc, a tartalékos huszárhadnagy édesapja 66 éves korában, 1896. február 27-én elhunyt.

42 E szomorú esetet fia, Gröber (III.) Ferenc jelentette be. Az elhunyt foglalkozásának megnevezése: vaskereskedő-birtokos, ami azt jelenti, hogy az édesapának jelentős szőlőbirtoka is volt. Grober (II.) Ferenc halála után fia, Ferenc átvehette a vármegye és a város legrégibb vaskereskedésének tulajdonát és irányítását, nemkülönben a saját tulajdonú földesingatlan (szőlőbirtok) és a bérlemények munkálatainak felelős szervezését, fejlesztésük tennivalóinak kimunkálását. Az egri bikavér Ez az elhíresült fogalom - eddigi ismereteink szerint - egy 1851-ben kiadott nyelvészeti munkában látott először napvilágot. Sugár István, Eger múltjának szorgos és értő kutatója szerint „Afiloxéra vész előtti időszakban, a XIX. század során kialakult, s leírt minőségi vörösbor készítés alapelvének korszerű továbbfejlesztése eredményeként alakult ki Gröber Ferenc szőlőbirtokos pincészetében a mai értelemben vett bikavér. Az a tény, hogy Grober Ferenc nevéhez köthető ennek a világhírűvé lett egri borkülönlegességnek a megteremtése, nemcsak családi hagyományként volt kutatásaim során megállapítható, de a Szőlészeti Kutató Intézet egri Kísérleti Gazdaságának tudományos munkatársa, Csizmazia József is már 1957-ben ezt megállapította. Azon a tényen, hogy Eger egyik legjelentékenyebb szőlőbirtokosának kezén alakult ki a bikavér, nem lehet csodálkozni, mert 38 Uo. 8. 39 Uo. 40 Rendeleti Közlöny 1904. évi 2. sz. (Személyi ügyek). 41 BODÓ László 2000. 176-178. 42 HML XXXIII-l/c/84. Eger. Halotti anyakönyv 1895-1896. évi 96. sz. bejegyzés. 287