Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bodó László: Adatok a Knezić és a Grőber családok lezármazottainak történetéhez

dorlást is. A „telepesek" számos kedvezményt kaptak, amelyek érdekeltté tették őket a jobb és a több, a produktívabb termelésben. A volt határőrvidékeken újjászervezett vár­megyék produkálták a legszembetűnőbb gazdasági fejlődést. Az örmények és a szerbek kitűnő földművelőknek, a németek magas kultúrájú kertészeknek, gyümölcs- és szőlőter­melőknek, mindannyian hozzáértő állattenyésztőknek, kiváló kézműveseknek és nemkü­lönben eredményes kereskedőknek bizonyultak! Üzemeket létesítettek, amelyekben fel­dolgozták a gabonaneműeket, a textilipari növényeket, a selyemgubót, a húsféléket, a csontot, a bőrt, a dohányt, a zöldség- és gyümölcsféléket, a gyapjút stb. A mezőgazdasá­gi termékeket feldolgozó üzemek fellendítették a fémfeldolgozást, s ez visszahatott a bá­nyászat fejlődésére. Eme ipari tevékenységek meghonosításában és fejlesztésében jeles­kedtek a németek és az örmények, nemkülönben a szerbek és a horvátok. Állékonyabb ekevasak, gerendelyvasalások, vasekék, fogaskerekek, szekérvasalások, hajó- és dereg­lyeszerelékek stb. készülhettek. Fejlődött és biztonságosabbá vált a közúti és a vízi közle­kedés, belvízi csatornák létesültek, amelyeknek eredményeként élénkebbé vált a kereske­delem. Ebben is igen jó szakembereknek bizonyultak az örmények, a németek és a szer­bek. Viszonylag élénkebb ütemben alakultak, erősödtek a vásárvárosok (a kereskedelmi gócpontok). Ilyen kereskedelmi-gazdasági központtá vált Kecskemét is. Ebben a városban találkozunk a megismert (első) Gröber Ferenc őseivel a XVIII. század közepe táján, akik , jól menő" vaskereskedést üzemeltettek. Innen költözhettek még a XIX. század beköszön­te előtt Gyöngyösre. 6 A XVIII. század és a XIX. század elejének (magyar-török, osztrák örökösödési, a hét­éves, a francia és a napóleoni) háborúi igencsak kimerítették a császári és királyi kincstá­rat. Az Udvari Haditanács éppen ezért törekedett a magyarokra is áthárítani a hadikiadá­sok ama sajátos feladatait, amit magyar toborzású és finanszírozású sorgyalogezredek, ill. huszárezredek „kiállítása kötelezettségének" is nevezhetünk. A XVIII. század végéig (be­leértve az 1800. évet is) hazánk 18 sorgyalogezredet és 12 huszárezredet állított ki. Ez azt jelentette, hogy hazánk népe felszerelt kb. 20 000 gyalogost és 13 000 huszárt (könnyűlo­vast) és alájuk lovakat is adott, a hadtáp-szekerek elé ugyancsak. De adott saját költségén alsóneműt, lábbelit, katonaruhát (Mundurt), fegyvert, a kapcától a bajúszkenőn át a pipa­szurkálóig mindent. Mindezeket folyamatosan pótolta - a fogyatékkal együtt. (A halottak helyébe élőket, a sebesek és a betegek helyébe egészségeseket, az elszököttek helyébe „hűségeseket" állított!) Nem véletlen, hogy a vaskereskedő Grober családok tagjait is vonzotta Kecskemét, Gyöngyös és Eger városa is, mivel a Duna-Tisza közi városnak is megvolt a maga „házi­ezrede" (az 5. cs. к. vértesezred), amely nem magyar toborzású volt. Gyöngyösön a 12. (Magyarország nádora) huszárezred törzse települt, amely magyar toborzású volt, Eger­ben pedig a 60. (Wasa) sorgyalogezred, valamint a 34. (porosz herceg) sorgyalogezred III. zászlóalja állomásozott. (Ez utóbbi két alakulat ugyancsak magyar toborzású volt.) Egy­egy sorgyalog-, ill. huszárezrednek tekintélyes mennyiségű fémeszközre, fémszerelékre volt szüksége, úgyannyira, hogy el is tudtak „tartani" nem egy, de két-három vaskereske­dést is! Az (első ismert) Gröber Ferenc szülei Gyöngyösön hunyhattak el, így ő árvaként köl­tözhetett Egerbe. 6 BODÓ László 1998b. 7-8. Henkey-Hőnig Vilmos és Köllner Kornél: A Grober család 1-5. Származási táblázat, amely Poddony Alfonzné Henkey-Hőnig Katalin asszony birtokában van. Bp., Kék Golyó u. 1. A továbbiakban: Származási táblázat. 277

Next

/
Oldalképek
Tartalom