Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bitskey István: Utazások szervezése a barokk kori Magyarországon

resztutak. Tudakozzék azért az eleiben jövőktűl (akadóktúl), merre kellessék menni, és őrizze magát a tolvajoktul (kóborlóktul, nyúzó-fosztóktul), valamint az úton, ekképpen a vendégfogadóban (szálláson is), ahol meghál.'"

4 A barokk kor utazási alapszókincsét is bemutatják ezek a sorok, amelyek a bemutatáson kívül a gyalogosra leselkedő' veszélyekre utalnak. A vízen való átkelés különösen sok nehézséget jelentett. Az útvonalat a hidak, pallók és gázlók helye szerint kellett meghatározni, máskor csónakokról kellett gondoskodni. Nem ritkán úszva keltek át a folyón, ehhez - Comenius leírása szerint - „kákábúl való köteléket" vagy „felfúvott ökörhólyagokat" használtak segédeszközül, egyesek viszont szabadon úsztak „kezeknek és láboknak hányatásával", mások „megtanulták a vizet tapodni... ruhájokat a fejeken hordozván." Kuriózumként viszont azt is hozzáteszi, hogy a búvár „úszhatik a víz alatt is, valamint az hal".

]S A tehetősebb, főként arisztokrata ifjak tanulmányútjainak szervezése természetesen egészen más dimenziókban történt. A 16 éves Zrínyi Miklós itáliai tanulmány útjának előkészítésével például a király magát az esztergomi érseket, Pázmány Pétert bízta meg. Több mint fél éven át folyt a szervezés, ajánlólevél ment a királytól a római és velencei követ számára, Pázmány pedig Francesco Barberini bboros államtitkártól kérte az út támogatását. Senkviczy Mátyás esztergomi kanonok vezetésével népes delegáció kisérte az ifjú magyar arisztokratát, akit Itáliában számos egyházi és világi méltóság fogadott, többek között a toszkánai nagyherceg, valamint VIII. Orbán pápa, aki verseskönyvével is megajándékozta őt. Nápoly, Róma, Firenze és Pisa voltak az út fontosabb állomásai, az eredmény pedig: olasz nyelvtudás, széleskörű irodalmi, hadtudományi és államelméleti tájékozottság, tudatossá érett politikai hivatás.

16 Más irányba, de nem kevesebb haszonnal utazott az ifjú gróf Bethlen Miklós, Apácai Csere János tanítványa. Miután hollandiai egyetemeken tanult, járt Londonban, Oxfordban, Párizsban, így széleskörű politikai tájékozottsággal térhetett haza Erdélybe. Önéletírása szerint lenyűgözték őt a nyugati kultúra teljesítményei, az uralkodókat övező reprezentációs formák, az egyetemeken hallott rangos előadók, a könyvtárak, kórházak, régészeti emlékek, műgyüjtemények, raritások és kuriozitások, s nem utolsó sorban az ottani élet szervezettsége, prakticizmusa. Érthető, hogy egy emberöltővel később fiának, Mihálynak, a lehető legnagyobb gonddal szervezte meg európai körutazását. Bethlen Mihály frankfurti és franekeri stúdiumai után bejárta Dániát, Svédországot, Belgiumot, Hollandiát, Angliát, Svájcot, Németországot, Itáliát, Ausztriát és Lengyelországot, mindenütt megtekintette a nevezetességeket, beszélt tudósokkal és politikusokkal, úgy, ahogy azt az apai instrukciók előrták. Más kérdés, hogy kitűnően szervezett külföldjárásának tapasztalatait korai halála miatt itthon már nem hasznosíthatta.

17 Az arisztokrácia körében a XVII. század végétől Magyarországon is meghonosodott az ún. kavalierstour, az Európa-szerte divatos utazási forma. E nemesi-lovagi típusú tanulmányút során a külföldre küldött ifjúnak nem egyetemi stúdiumokat kellett folytatnia, hanem az ottani udvari élet normáit, a főrangúak közötti társadalmi érintkezés szabályait kellett elsajátítania, idegen nyelveket, táncot, lovagalást, vívást, jogászi praktikákat, építészetet kellett tanulnia, az önálló pénzkezelés fortélyaiban kellett tájékozódnia. Jó példa erre Széchenyi Zsigmond itáliai körútja, amelyet apja, György rendkívüli gonddal szer14 COMENIUS 1675, 172-173. 15 COMENIUS 1675, 183. 16 KLANICZAY Tibor 1964, 32-35. 17 JANKÓVICS József 1981, 145. 212