Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Bitskey István: Utazások szervezése a barokk kori Magyarországon
féléves nyugat-európai útjára, Dánián át Hollandia, Anglia, Franciaország, Németország és Csehország látására. Járt többek között Amsterdamban, Londonban, Párizsban, Strassburgban, Heidelbergben, Nürnbergben, Krakkóban, utazott hajón, szekéren, gyalog, s lelkesült csodálkozással számolt be az európai polgári kultúra produktumairól: épületekről, szokásokról, emberekről, tájakról, kuriozitásokról egyaránt. A szakirodalom kellően méltatta látásmódjának kettősségét: úgy figyelte ő Európát, hogy közben mindig hasonlított, a magyar viszonyokat vetette össze a látottakkal, igyekezett hazahozni a tapasztalatokat, számára nem csupán kikapcsolódás volt az utazás, hanem kettős dimenzióban gondolkodás eszméitető alkalma is. 10 Emellett azonban az „útonjárás" nehézségeit és veszedelmeit is emberi közelségbe hozta útlerása, jellemző, hogy a holland tengerparton elszenvedett viszontagságai kapcsán egy latin proverbium tömörségével így összegezte utazóknak szóló tanácsát: „ Peregrinans duos saccos debet habere, alterum patientiae, alterum pecuniae. " A Szepsi Csomboréhoz hasonló módon még sokszáz protestáns fiatal járta be Európa különféle városait, főként a németországi és németalföldi egyetemi központokat, róluk bőséges szakirodalom áll rendelkezésre." Elsősorban ők hasznosíthatták a késmárki iskola tudós rektorának, Frölich Dávidnak könyveit, amelyek alapvető, minden részletre kiterjedő útmutatást adtak az utrakelők számára. A szerzőről az a hír járta, hogy 12 éven át utazott, úgy szedte össze tapasztalatait. Földrajzkönyve (Medulla geographiae practicae, Bártfa, 1639) kifejezetten „az utazók hasznára" készült, az előszó, amelyet „a barátságos olvasónak" címez, cseppet sem kíméli az utazások ellenzőit. Szerinte „akadnak ugyanis olyan tudákos nagyokosok, akik csizmadiák módjára folytonosan otthon bújnak meg, a vándorlást lecsepülik, és csak földrajzírókat forgatnak, ezeket a németek Buchgelehrtennek nevezik, akik annyira arcátlanok és megátalkodottak, hogy azt hiszik, csupán csak könyvek olvasgatásából ugyanannyit tudnak, amennyit mások saját szemükkel látnak. " E szenvedélyes utazási propaganda után rendszerezetten, 7 fejezetbe csoportosítva veszi sorra az út során megszemlélendő dolgokat. Eszerint a lelki előkészület, a zsoltárimádság után szemügyre kell venni az úticélul szolgáló területet, tudni kell annak neveit (régit és újat, névváltozásait), az országok elnevezésének okát, alapítóját, lakosainak helyzetét, a meglátogatott városok fekvését, folyóinak, hegyeinek, kikötőinek, erdeinek, ligeteinek nevét, meg kell ismerni az ottani emberi létesítményeket, házakat, kolostorokat, templomokat, palotákat, várakat, piacokat, tornyokat, bástyákat, fegyvertárakat, kerteket, kutakat, szobrokat, festményeket, végül tanulmányoznia kell az utazónak a fogadó ország politikai életét, kormányzásának módját, iskoláit, oktatásügyét, könyvtárait, közerkölcseit, számba kell vennie tudósait és mesterembereit egyaránt. Altalános utazási szabályzatát pedig így adja meg: „Az utasnak sok szenvedést kell eltűrnie, aki ezt nem viseli el, el se induljon. Indulás előtt ismerje meg a helyeket. Ne csak a külsőségeket figyelje meg, hanem az emberek életét és szokásait is, a helyek fekvését, a régi emlékeket, ebből származik a bölcsesség. Vigyen magával térképet, ez az utas vezetője és szeme, nélküle vakon bolyong az ismeretlenben. Megbízható útitársat válasszon. Hajnalban induljon, éjszaka maradjon veszteg, este keressen biztos szállást, viharban ne menjen. Ne higgyen mindenkinek, de ne is csapjon be senkit, ne fecsegjen, ne vetélkedjék, a tudósokkal társalkodjék. A fogadóban legyen vigyázó, ne számolja pénzét mások előtt. A többi dologról tájékoztatja Vezérfonalam, melyet sűrűn forgasson útközben. " n 10 KOVÁCS Sándor Iván 1975, 11-245. 11 JANKOVICS József 1999, 204-213. 12 Magyar utazási irodalom(15-18. század), 1990, 55-59. A Medulla népszerűségét, felekezetektől 210
