Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Bitskey István: Utazások szervezése a barokk kori Magyarországon

sokoldalú tájékozottságot igénylő mesterséggé vált az utazás megszervezése. Ennek a folyamatnak Magyarország is részese lett, a XVI. század végétől kiterebélyesedett a hazai utazási irodalom, s annak szinte valamennyi műfaja megjelent a Kárpát-medence értelmiségének körében. E gazdag művelődéstörténeti anyagot az 1970-es évektől kezdte kiaknázni a szaktudomány, miután sorra jelentek meg a barokk kor utazásait bemutató forráskiadványok, adattárak és tanulmányok,

4 melyek most már lehetővé teszik az áttekintést a kor hazai utazástípusairól, az úticélokról, a szokásos utazási előkészületekről, eljárásokról és tapasztalatokról. Mindenekelőtt célszerű arra utalnunk, hogy a korai újkorban ismeretlen fogalom volt a nagyobb távolságra történő rövid időtartamú (pár hetes vagy pár napos) utazás, ilyen utakat legfeljebb csak a királyi szolgálatban álló futárok {cursores) vagy a tehetősebb nemesek hírvivő szolgái vállaltak. Mindig is a közlekedési eszközök fejlettségének és az útviszonyok adottságainak függvénye volt az utazás, ennek megfelelően a korai újkorban hosszú (gyakran több hónapos) előkészület kellett hogy megelőzze a jelentősebb külországi utakat. Szóbeli és írásbeli útmutatások sokaságát kellett tanulmányoznia az utazás szervezőjének, az útrakelő csoport patrónusának vagy éppen magának a peregrinusnak, ha sikeres utat akart szervezni. Az utazás valamennyi fázisának megvolt a megfelelő irodalmi műfaja, amely eligaztást és tanácsot nyújtott, keretet biztostott a távoli tájakra kívánkozó személyeknek. Elméleti munkák vették sorra előnyeit és hátrányait az útrakelésnek, s ezek az ars peregrinandi típusú kiadványok az otthonüléssel, „henyéléssel" szemben mindig a vállalkozó szellemnek adtak elsőséget. A teoretikus indoklást az utat finanszrozó patrónus gyakorlati instrukciói váltották aprópénzre, ő adott részletes utastásokat az útrakelő ifjaknak és kísérőiknek. A nevezetes városok megismerésére az útikönyv vagy útikalauz (guida) szolgált, igényesebb utazók a XVII. században már ezeket használták. Különösen is megnövekedett a kereslet a Róma-guidák iránt, a szakirodalom valóságos útikönyvkiadó iparról beszél velük kapcsolatban.

5 Zrínyi Miklós például minden bizonnyal a Le cose meravigliose deli'alma citta di Roma (Roma, 1636) címmel kiadott városismertető kalauzt használta, amely részletesen tárgyalja az örök város látnivalóit.

6 Az út során általános volt a napló (diarium) vezetése, hazaküldött levelek (missiles) számoltak be az élményekről, majd részletes útirajzok és útleírások (descriptiones) ecsetelték a látottakat, olykor ezek színvonalas emlékiratokká, memoárokká terebélyesedtek. A peregrinusok hazaküldött beszámolói olyan tudósítások, amelyek biztostották az információcserét Európa és a Kárpát-medence lakossága között.

7 A külföldi kapcsolatokat, barátságokat az album amicorum-ok rögzítették, ezekbe került a búcsúztató vagy búcsúzó költemények számtalan variánsa is (propemtikon, apobaterium stb.). Mindezek a műfajokjói ismertek voltak a Kárpát-medencében, s mind latin, mind magyar nyelven bőséges információt adnak a kor utazási szokásairól. A kor magyarországi utazóinak társadalmi rétegzettsége igen színes. Királyok és fejedelmek, diplomaták és hivatalnokok, prédikátorok és diákok, adószedők és kereskedők, 4 KOVÁCS Sándor Iván 1971, 79-86, valamint 1975, 72-79, 111 -246; BINDER Pál 1976; Magyar r utazási irodalom (15-18. század) 1990, 295 skk; Régi és új peregrináció, 1993, II 491-645; a HÜ középkori utazásokra vö. PETNEKI Áron, 1994, 10-31. A Szegeden megjelenő Peregrinatio г: Hungarorum sorozat 1988 óta rendszeresen közöl kora újkori utazásokat leíró forrásszövegeket. 5 KOVÁCS Sándor Iván 1983, 19. 6 KLANICZAY Tibor (szerk.) 1991, 397. 7 HOFFMANN Gizella 1980, 451-461; SZELESTEI N. László 1988, 171 skk. 208