Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)
Bitskey István: Utazások szervezése a barokk kori Magyarországon
Bitskey István UTAZÁSOK SZERVEZÉSE A BAROKK KORI MAGYARORSZÁGON 1 A jeles németalföldi humanista tudós, Justus Lipsius 1578-ban egy itáliai útra induló nemes ifjúnak terjedelmes levélben, Epistola de peregrinatione italica címmel fejtette ki tanácsait az utazást illetően. Eszerint „kóborolni, nézelődni, bolyongani bárki képes: ám kevesen tudnak fürkészni, tanulni, azaz helyesen utazni.... Ugyanis miként azok, akik dárdát vetnek, nem hajítják el hiábavalóan, hanem céljukat, amelyre irányozzák, előre kikémlelik: ugyanúgy te is előre határozd meg, mi a szándékod ezzel az utazással. Ha nem csalódom, kettős célod van: a hasznosság és a gyönyörködés....De a hasznosságért fáradozni kell...., neked ezt kötöm a lelkedre, és a bölcsesség, tudás és erkölcsösség hármas útjávaljelölöm meg. Az utazásnak mindezeket ugyanis magával kell hoznia. " 2 Lipsiusnak ezekben a soraiban egyrészt összegeződtek az európai civilizáció korábbi utazási tapasztalatai, másrészt kifejezésre jutott bennük a kései reneszánsz ember tudásvágya, szellemi igényessége, céltudatossága. Míg a középkorban főként a hasznosság (utilitas) volt az utazások szervező elve, s ennek megfelelően valamely konkrét cél vezette az útrakelő (viator vagy peregrinator) lépteit, addig a humanizmus a gyönyörködtetés (delectatio, voluptatio) igényét is megfogalmazta s beiktatta az utazás indtékai közé. A gyakorlati cél, a praktikus haszon természetesen a barokk korszak utazói számára is elsődleges volt, emellett azonban (ha nem is mindig tudatosan) az utazások élményszerűsége egyre gyakrabban került szóba és kapott hangot a naplókban, útibeszámolókban, különféle országleírásokban. A 16. században Európa-szerte megélénkült az utazási vágy, s szinte áttekinthetetlen sokaságban keletkeztek az utazás szervezésére, szabályozására, módozataira vonatkozó rások. Közülük a legkiemelkedőbbek szerzői (Guglielmo Grataroli, Hilarius Pyrckmair, Hieronymus Turler és mások) egyrészt lelkesen buzdítottak az utazásra, másrészt szakszerű útmutatást is adtak az útrakelőknek. Az utazás kultúrtörténetével, elméletének változataival, módszereivel újabban kiterjedt nemzetközi szakirodalom foglalkozik, Peter J. Brenner tanulmánykötete erre vonatkozó gazdag bibliográfiát is tartalmaz. 3 Noha a középkori Európa mobilitását is meglepően élénknek mutatják a források, a kora újkorra ehhez képest tovább erősödött az utazási kedv és megnövekedett a világlátott emberek tekintélye. Eleinte a reneszánsz ember kalandvágyó merészsége adott ösztönzést az útrakeléshez, később egyre inkább gondosan megtervezett akcióvá, szakértelmet és 1 Előadásként elhangzott A barokk Eger és az európai kulturturizmus c. konferencián Egerben, a Városháza Dísztermében, 2001. július 31-én. A konferencia megrendezésére az Európa Tanács által meghirdetett "Európai kulturális utak" című program keretében került sor, a Baroque Routes elnevezésű tematikus út részeként. 2 KOVÁCS Sándor Iván 1988, 228. Lipsius szövegének magyar fordítója Merényi Varga László. 3 BRENNER 1989. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2001. 207
