Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Nováki Gyula–Baráz Csaba: Őskori és középkori erődített telepek, várak Heves megye Mátrán kívüli területén

Bükkszenterzsébet-Nagy-kő (5-6.kép) Bartalos Gyula több helyen említi.

9 Szerepel Soós Elemérnél ,

10 a „sáncos pogányvár"at Pásztor József is ismerte." A Nagy-kő-tető Bükkszenterzsébettől északnyugatra, a község közepétől számítva 2,5 km-re emelkedik. A „Nyilazó-tető" (helyesen „Nyilaszó") nevű, hosszan elnyúló, északnyugat-délkelet irányú hegyvonulat déli, kiszélesedő végét jelenti. Keskeny, alig bemélyedő nyereggel függ össze a tőle északnyugatra emelkedő, magasabb hegyvonulattal. A Nagy-kő-tető déli, délkeleti oldalát 250 m hosszan, ívelő vonalban hatalmas, közel függőleges, 30-40 m mély homokkőfal határolja. A hegy keleti és nyugati oldala is igen meredek, a hegytetőre az említett hegynyergen lehet feljutni, északnyugat felől. A felszínen csak a nyereg felől látni egy sáncot, amely majdnem egyenes vonalban halad a keleti és nyugati oldal között, hossza 82 m. Rendkívül alacsony, belső magassága alig 10-20 cm, külső magassága valamivel több, mint 1 m. Árok egyik oldalán sem látszik, de a sánc alatti külső terület 1-2 méterrel alacsonyabban folytatódik. A belső terület középen kissé domború, délnyugat irányában erősen lejt. Délnyugati, déli és délkeleti oldalát éles, természetes eredetű perem jelzi, ez alatt rövid, rendkívül meredek oldal után következik a homokkő sziklafal szakadéka. A perem több mint 50 m hosszan elmosódottá válik, majd a keleti oldalon ismét folytatódik, egészen a sánc keleti végéig. Utóbbi oldalon 15 méterrel távolabb, 6 méterrel alacsonyabb szinten, a hirtelen meredekebbé váló hegyoldal felett újabb perem van, amely tovább vonul a nyereg alá. A perem a nyugati oldalon ismét elmosódottá válik egy szakaszon, majd a sánc nyugati vége alatt, de azzal nem összefüggve, tovább folytatódik a hegynyereg alá. Az őskori telepet a sánc és a hozzá csatlakozó peremek jól behatárolják, csak a nyugati szélét nehéz közelebbről meghatározni. Az így körülhatárolható terület hossza 170, szélessége a magasabb részen kb. 50-55 m. Nem világos, hogy a keleti és nyugati oldal alsó pereme, amelyek mindkét oldalon a hegynyereg alá indulnak, az őskori telep szélét jelentik-e. Néhány kisebb megbolygatott részen sok őskori cserép gyűjthető, közelebbi kormeghatározásra alkalmas darabokat nem találtunk. A hegy fekvése és jellege alapján legvalószínűbb, hogy a lelőhely a késő bronzkor erődített telepei közé tartozik. Felsőtárkány-Várhegy (7-8. kép) A Várhegy a Bükk-hegység egyik legismertebb vára, az őskorban és középkorban egyaránt jelentős volt. A kutatók korán felismerték, így Bartalos Gyula,

l2 Pásztor József

13 és egy útikalauz.

14 A vár területén Párducz Mihály végzett ásatást, az eredmények a legfontosabb kérdésekre megadták a feleletet. Párducz több rövid összefoglalásban közölte az eredményeket, a kutatás történetét és az őskori maradványokat.

15 Halála után minderről D. Matuz Edit tett közzé részletes feldolgozásokat a közelmúltban.

16 Mindez felment minket az alól, hogy 9 BARTALOS Gyula 1888. 524, 528.; 1901. 56. sz.; 1902. 8. sz.; 1909. 436. 10 SOÓS Elemér 60,440. 11 PÁSZTOR József 1933. 7. 12 BARTALOS Gyula 1886-1900. 245.; 1891. 31. sz.; 1901. 44. sz.; 1909. 436.; 1917. 9. 13 PÁSZTOR József 1933. 74-78. 14 Vártúrák 1975. 143-145. 15 PÁRDUCZ Mihály 1963; 1965. 16 D. MATUZ Edit 1984; 1992; 1997; 1998. 7