Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Király Júlia: Jegyzetek és feljegyzések a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában I.

„Bün előtt volna a büntetés? A kis ártatlan gyermek a fogzásban vagy a torokgyíkban... Az ember munkájában is van logika. Az Isten munkáiban ne volna! ... Más kulcsa nincs az emberi életnek. A paradicsomi legenda világosan beszél. Vétkeztünk. Kikergettek bennünket a Mennyországból. Mikor volt az? Az ősidőkben. Azóta élünk és élünk. Testről testre. Minden test egy ugrás visszafelé. Mindenki rosszabb volt az előbbi életében. "

42 Érdekes kiegészítés a következő: Az eredeti szöveg: „- Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Nem csoda az, hogy lélekzel, gondolkodói, táplálkozol, érzel, mozogsz?"

43 A változtatás a következő: „Nem csoda az, hogy a melledben egy folyton dobogó valami van? Nem csoda-e az, hogy a belső részed mozog mint valami malom? Nem csoda-e, hogy a tested legfinomabb része kemény csont-golyóba van foglalva? A szívedet tüdődet meg csont-kosár födi? Honnan származtál?"

44 Ezek a fejtegetések megmutatnak néhány érdekes momentumot Gárdonyi világképéből. Vallásáról egyébként nagyon sok a találgatás. Vallották már buddhistának, tudjuk, hogy foglalkoztatta a lélekvándorlás, a keleti misztika. De soha nem tudott elszakadni a kereszténységtől. Megpróbálta a kereszténységet valamilyen módon ötvözni a keleti vallásokkal. Ez látszik a két utolsó szövegkiemelésből. Keresztény normák és lélekvándorlás egy XIII. századi szerzetes szájából. Gárdonyi világképe ebben a regényben még egyáltalán nem egységes. Keresi a számára legelfogadhatóbbat. Utolsó regényében, a Bibiben ez a kép már sokkal egyértelműbb, állásfoglalása sokkal határozottabb. Még egy érdekes kiegészítést emelnék ki a regény kéziratából. Mindjárt az elején Jancsi édesapja látja el fiát életre szóló tanulsággal. Az eredeti szöveg mindössze két sor: „- Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikél... "

45 Gárdonyi szükségesnek látta ezeket kiegészíteni. „De minden növénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkedni. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák meg a napraforgó, meg a jegeslevelű lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa, mint a barátnak. A kövi rózsa példának okáért, vagy az őszibarack. Ismét más növények a társas életet szeretik, mint a hangyák, vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, a nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a viola, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig...ameddig az ültetője él... '

,46 Sokat változtatott Gárdonyi a kéziratán a helyszínek, emberek öltözéke vagy a különböző klastromi szokások leírásakor. Valószínűleg közben új adatokhoz, ismeretekhez jutott, s ezeket folyamatosan szőtte bele regényébe. A magyar főurak leírásakor az eredeti szöveg így íródott: „Derekukon sárga zsinóröv, kinek selyem, kinek aranyfonatú. A süvegük fehér posztó, sárga posztó, piros posztó. Egy öreg képű pap is hajlongott köztük. Annak tejfelszínű volt a csuhája, s fekete a köpönyege. "

47 Javítva ugyanez a szöveg a következőképpen alakult: „A süvegük gerezdes fehér bársony, krémszín bársony, piros bársony, kék bársony. Egy bozontos szemöldökű barát is hajlongott köztük. Annak homok színű fehér volt a csuhája, sfe42 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 226. 43 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 219. 44 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 219. 45 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 3. 46 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 3. 47 Isten rabjai. KÉZIRAT, Lelt. sz. 2000. 13. 3. 531