Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

H. Szilasi Ágota: Arcok I. Az egri Dobó István Vármúzeum Képzőművészeti gyűjteményében lévő történeti (főúri polgári, főpapi) festett és szobor arcképábrázolások

H. Szilasi Agota ARCOK I. Az egri Dobó István Vármúzeum Képzőművészeti gyűjteményében lévő történeti (főúri, polgári, főpapi) festett és szobor arcképábrázolások „Az interpretáló művészettörténész nem a világszellem beavatottja, nem a kunstwollen mozgásának nyomozója és igazolója, hanem az emberi döntések motivációjának és a multifunkcionális mű sosem kimerülő jelentéspotenciáljának kutatója, saját kora és a mű közötti dialógus rögzítője. " (Németh Lajosf A műalkotás léte a történelemben nem egyéb, mint szüntelen jelentésváltozás, mely módosulás szorosan hozzá tartozik a mű aktuális szellemi kisugárzásához. A művel folytatott szüntelen dialógusban felidéződik, hogy az alkotásnak milyen volt a kortársaival való viszonya, majd nyomon követhető az elkövetkező korokhoz fűződő kapcsolata, s végül megállapítható, hogy milyen a jelenkor által felállított elvárásokhoz való nexusa. Ebből a szempontból az egyik legérzékenyebb műcsoport a portré, az arcképábrázolás műfaja. így az egyes darabok nem csak művészettörténeti, hanem olykor sokirányú és bonyolult szociológiai, művelődéstörténeti, olykor gazdaságtörténeti elemzést igényelnének, hiszen az emberképmás viszonylag közvetlenül tanúskodik az emberi-társadalmi relációkról. Akár közvetlen történeti dokumentumnak is tekinthetjük őket, ezeket a mindenkori egyénértelmezéseket, melyekből megértjük - miközben több ezer év emlékanyagával kell számot vetnünk -, hogy miért volt a porté műfaja Európában olyan fontos, s mely korok voltak azok, melyek különösen nagy hangsúlyt fektettek létezésére. Dacos létét akkor értjük meg igazán, ha ember-mivoltunk múlandóságával számot vetve, a megőrizhetetlen megőrzésére tett megrendítő kísérletét végigkövetjük történelmünk során. Gyűjteményünk igen gazdag jeles egyéniségeket, névtelen férfiakat és nőket valamint fiktív, de tipizált alakokat bemutató XVII-XIX. századi portréábrázolásokban. Legyen az konkrét személy jellemvonásait, társadalmi-vagyoni helyzetét vagy rangját megjelenítő portré, uralkodói, főpapi vagy főúri reprezentatív képmás, történelmi hősöket-ősöket felvonultató arcképcsarnok, művész-tudós arckép, önarckép, népcsoportokat, népeket karakterisztikusan megrajzoló divatos orientalizáló ábrázolás, csoportképhez, történelmi ábrázoláshoz, szentképhez készített, modellek után festett tanulmány, vagy intimebb, emberibb megközelítésben készült családi kép - mindegyikről koruk világát hordozó személyiségek tekintenek ránk. 1 NÉMETH Lajos 1992.229. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2000. 423