Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Varga Kálmán: Ábrázolások gróf Grassalkovich Antalról

ról sem ábrázolást, jóllehet ebben a korban kezdenek elterjedni a családi és a társasági életet megörökítő csoportképek. Nem vallanak a források arról sem, hogy I. Antal bármelyik kastélyában családi galéria, képtár, vagy akár jelentősebb képzőművészeti gyűjtemény lett volna. Mi több, ha kitekintünk a Grassalkovichok három főnemesi nemzedékére, az ábrázolások szempontjából elég szegényes kép tárul elénk, s e tekintetben még I. Antal az, aki magasan kiemelkedik közülük.

8 Egyedisége miatt a félalakos művek közül ki kell emelnünk a gödöllői vártemplom velencei üvegmozaikját (Kat.9.), amely az 1760-as évek végén készülhetett. A mozaikportré udvari körökben ekkortájt vált divatossá, s emellett nem kizárt az sem, hogy Grassalkoviché éppen Migazzi Kristóf bécsi érsek és váci püspök hatására készült. Migazzi, akinek a gödöllői kastélyban saját vendéglakosztálya is volt, ugyanis baráti viszonyban volt a főúrral, s az ő hasonló portréját a váci székesegyház egyik kupolapillérén helyezték el. A számszerűleg is jelentős félalakos képtípus darabjainak elkészítéséhez vélhetően valamelyiküket mintaként használhatták. Erre utalnak azok az adatok, melyek szerint a képeknek jellemzően meghatározott funkcióik voltak. Közintézményekben (Kat.17.) vagy a kegyúri templomokban függtek (Kat.7-9.), tehát a főúr közvetett jelenlétét voltak hivatottak kifejezni. Hasonlóan ahhoz a típushoz, amelynek megjelenését aztán már élete utolsó éveiben figyelhetjük meg, s amelyek átvezetnek minket a Grassalkovich-ábrázolások másik jelentős csoportjához, az egészalakos, reprezentatív portrékhoz. I. Antal az 1760-as években éri el karrierjének csúcspontját, s ekkor már hatalmas, kastélyokkal, templomokkal és uradalmi épületekkel korszerűen kiépített családi birodalom feje is. Leánygyermekei főrangú családokba házasítva, s etekintetben talán a legfontosabb, hogy fia 1758-ban az Esterházyak hercegi ágából kap feleséget. Erdemeit 1767ben Mária Terézia a Szent István Rend nagykeresztjével ismeri el. Ideje tehát, hogy mindez a tekintély és hatalom az ábrázolásokban is határozottabban megjelenjék: ekkor születnek meg az egészalakos, a főurat a Szent István Rend díszöltözetében megörökítő nagyméretű képek (Kat.12., 3. kép., 13., 20. és valószínűleg a Kat.18. és Kat.19. is), melyek egyik vázlatának minden bizonnyal a Kat. 11. számú kabinetkép tekinthető. E művek részben őrzik a félalakos portrék mozdulatvilágát azzal, hogy az asztalra tett jobb és a csípőre tett bal kéz megmarad, s attribútumot sem találunk rajtuk, legföljebb a díszruhához tartozó süveget (Kat. 11.). A merev tartás, az öltözet aprólékos kidolgozása itt is XVII. századi előképeket idéz, az arc viszont megtartja a félalakos ábrázolásokból ismert karaktert. A portrék célja kifejezetten a reprezentáció, az elért magas társadalmi státusz felmutatása, amint ez a korban analóg műveken is megfigyelhető.

9 Sőt, talán nem túlzást azt állítanunk, hogy ez a típus rokonságba hozható azokkal a korban jellegzetes egészalakos királynői képekkel is, melyeken Mária Terézia a koronázási jelvényekkel jelenik meg. S hogy úgy véljük, Grassalkovich ezt az ábrázolásmódot is kedvelhette, nem meglepő, mert az uralkodói minták követése a főúr életének számos vonatkozásában kimutatható.

10 Az életnagyságú képek funkciója hasonló volt a félalakosokéhoz, vagyis a főúr közvetett jelenlétét hangsúlyozták (Kat.12. és 20.). Többletet jelent viszont a Kat. 19.-ről fennma8 Csak megemlítjük, hogy II. Antalról (1734-1794) és feleségéről 2-2, III. Antalról (1771-1841) 1, feleségéről pedig 2 ábrázolást ismerünk. 9 A rokonság miatt csak egyetlen példát említve: ugyanilyen egészalakos, reprezentatív kép készült gróf Esterházy Ferenc (1715-1785) kancellárról is, aki 1764-ben elsőként kapta meg a Rend nagykeresztjét, s aki Grassalkovich komája volt. 10 VARGA Kálmán, 2000. 18-23. 411