Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

Egyéb posztó felsőruhák. 1846-ban írja Sávoly Lajos, hogy a férfiak, ha tehetősek, sö­tétkék prémes dolmányt viselnek. A mellékelt képen ezt sajnos nem tudjuk azonosítani. 104 Az 1854-es metszeten viszont már együtt láthatjuk a paszománnyal, ezüstgombokkal, gaz­dagon díszített posztómellényt, dolmányt és prémes mentét. A fertálymesteri tablókon ­1875-ig - még felfedezhetjük ezeket a ruhadarabokat. A XIX. század végén, XX. század elején a mente és dolmány helyébe több, posztóból készült kabátféle lépett. Leírások alap­ján ismerjük, a fotókon, képeslapokon sajnos nem tudjuk beazonosítani ezeket a ruhadara­bokat. A bekecs bélése fehér barchet, alsó része fodrosán szabott, „magyar mente forma" s ez a fodros rész piros filccel bélelt. Díszítése fekete zsinórozás és pitykegomb, szegélye fekete bársony prém, más leírás szerint bárányprém. A huszárka hasonló szabású, csak szé­le nem volt prémezve. A bandzsur vagy farkas rekli nevét onnan kapta, hogy hátul, a de­rék résztől úgy szabták, hogy az anyag egy mereven álló, dupla fodrot vetett, amit piros filccel kibéleltek. Flanel bélése alá gyakran vattát tettek, hogy melegebb legyen. Szélét kör­ben prémszegés díszítette. A rekli vagy rokk posztóból és szövetből egyaránt készült, csí­pőn alul ért, zsinórgombokkal, zsinórozással díszítették. Gallérján, ujja végén, zsebén kes­keny bársony szeges. Bőgatyához és nadrághoz egyaránt hordták még a XX. század elején is. Az 1910-es évektől azonban fokozatosan kezdik elhagyni a férfiak a zsinóros, prémes díszítésű posztóujjasokat, helyüket átveszik a polgári öltözetből a különböző kabátformák. Az I. világháború után ez a folyamat befejeződött. Posztóköpönyegről 1846-tól a XIX. szá­zad második feléig minden leírásban szó van, ábrázolást nem ismerünk. К fertálymesteri köpönyeg maradt fenn az 1950-es évekig. Szűr. 1880-1890 között még általános a viselete, kb. az első világháborúig elvétve hord­ták. Az 1846-os ábrázoláson már feltűnik egy virággal díszített gallérú szűr. Az 1854-es met­szeten sokkal díszesebb, ujján, alján is hímzett. Egerben háromféle szűrt hordtak: hétköznap egyszerű, posztó rátéttel díszített, ünnepen igen díszes, szinte a szűr teljes felületét beborító hímzéses darabokat, az idősebb férfiak kb. 1880-1900 között fekete szűrt viseltek. 105 Bunda. Bokáig érő, juhbőrből készült, vállán kevés hímzéssel, nyakán fekete szőr­me. Kevesen viselték, mert igen drága darab volt. Egyszerűbb, díszítés nélküli válto­zatát fuvarosok is hordták. Lábbeli. Hétköznap, munkában, egészen az 1920-as évekig bocskort viseltek. Ügye­sebb hóstyai mesterek készítették használt csizmaszárból, bőr szíjjal körülfűzve. A csizma ünnepi viselet, formája változott. Az 1890-es évekig puha szárú, oldalt varrott, majd ke­mény szárú, hátul varrott, ráncos torkú csizma jött divatba. Bocskorba, csizmába flanel vagy gyolcs kapcát viseltek. Az I. világháború előtt már feltűnik a bakancs, és ezzel együtt a pantalló, de a csizma megmarad ünneplőnek. A férfiak viselete - amint látjuk - a XX. század elejétől gyors tempóban megvál­tozott. Az I. világháború után kialakul a következő ünnepi viselet: bolti ing, alsónad­rág {lábravaló), csizmanadrág, kiskabát, mellény (a kabát anyagából), csizma. Foko­zatosan tért hódít a polgári viseletből a pantalló. Hétköznapi viseletnél a szűk, kékre festett vászonnadrággal, mint munkába hordott ruhadarabbal még az 1930-as években is találkozunk, a keskeny kékfestő köténnyel együtt. 104 A kép jobb oldalán ülő férfi vállára vetett ruhadarabról nem tudhatjuk, hogy ez-e a prémes dol­mány, vagy mente, inkább mentének véljük. A mente hosszabb, prémezett, vállra vetve is hord­ták, de a parasztságnál a dolmányt is viselték ilyen módon. 105 Az egri cifraszűrről és szűrszabó iparról Györffy István munkájában olvashatunk. Györffy Ist­ván 1930. 167-168. 342

Next

/
Oldalképek
Tartalom