Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

tőre. Eleinte hivatalnokok, hivatalos iratok kézbesítői, ügyeltek arra, hogy a negyed lakosai vigyázzanak a rendre, tisztaságra, gondoskodtak a rendeletek végrehajtásáról. Hatáskörük folyton emelkedett, és nyert tekintélyt, tisztességet. A XIX. század végére már tekintélyt adott ez a cím, megtiszteltetést a jelölés, amit nem illett visszautasítani. Megbízatásuk egy évre szólt, s minden év februárjában a városháza díszközgyűlésén tették le az esküt. Egy-egy ne­gyed köztiszteletben álló lakói - iparosok, kereskedők, földművesek, illetve a XIX. század végétől hivatalnokok, egyházi személyek - közül választottak fertálymestert. Hivatalos jelvé­nyük: a felszalagozott fertálymesteri bot, és a százgallérú, ezüst csatos, bokáig érő fertálymes­teri köpönyeg, amit tisztségével együtt elődjétől vett át a fertálymester. Ünnepi alkalommal az ünneplő ruha fölött viselték, a megbízatás egy éves időtartama alatt. A módosabb gazdák - mivel később is jogukban állt a fertálymesteri tisztet jelképező ruhadarab viselése - saját maguknak is csináltattak fertálymesteri köpenyt. 1849-ben kezdték megörökíteni a névsort, kézzel rajzolt díszes keretben. (3. kép) 1869-től, a fényképezés elterjedésével pedig közös ke­retben adták át arcképüket a városnak, ott van a név, negyedenként, minden arckép alatt. 83 (4. kép) A fertálymesteri szervezet 1948-ig működött. 84 A fertálymesteri köpönyeg anyaga 3 méter fekete posztó, mégpedig a legjobb mi­nőségű. Tulajdonképpen a köpeny egy teljes szőrgallér, 2 db 140 cm széles posztóból készült, hátul egy varrással, nyakánál ráncolva. Elől a belső széle piros posztóval bé­lelt. Gallérja fekete bársony, a széle fekete zsinórral sujtásolva. (5-6. kép) Mellén 2 nagy ezüst csat volt lánccal, amit a megrendelő készíttetett el az ötvössel. Évtizedeken keresztül a város első szabója, Hibay György készítette a legtöbb köpenyt, csak kivé­telesen fordultak más mesterhez, akik aztán büszkén dicsekedve mutatták az ezüst csa­tot, amihez majd ők készítenek köpönyeget. (7. kép) Viseletleírások a XIX. század második felétől Az 1900-as évek elejéig tartotta magát a „régi divat", majd ettől kezdve a bekecs, huszárka, nemteltki kezdett kevésbé keresett lenni. Legtovább a magyar nadrág tartotta ma­gát. 1914-től a falusiaknál is kezdett terjedni a zsinórozás nélküli, de még parasztos szabású sima fekete kabát. Az I. világháború után tömegesen elterjedt az olcsó, gyári cejg anyagok használata, és fokozatosan elhagyták a régi magyar viseletet. Ezzel együtt fogyatkozott a ma­gyar szabók száma is. Már nem tudtak megélni a munkájukból. A XIX. század második felétől a XX. század elejéig elég kevés leírást találunk az egri viseletről, és ezeket sem kíséri kép. 1868-ban az Albert Ferenc szerkesztette vármegye mo­nográfiában van egy rövid ismertetés. 85 „... A földmívelő nép nyárban inget és gatyát visel, csak fekete pitykés mellénnyel. ... Gatyája az egri szőllőmüvesnek oly rövid, hogy alig ér tér­dig, de oly bő szokott lenni, hogy az úgynevezett derékkorcz számtalan ráncból áll; ... Inget és gatyát mellénnyel csak nyárban hordanak, télen pedig hosszú szárú csizmába húzott szűk nadrágot viselnek derékszíjjal, ezenfelül a tehetősebbek posztó dolmányt, a munkások és sze­gényebbek báránybőrből készült ködmönt; ... míg az egriek, különösen a fiatal tehetősb ka­83 BREZNAY Imre 1926. 125-158. Részletesen leírja a fertálymesterség történetét, feladataik ala­kulását, díjazásukat, megválasztásuk körülményeit stb. a XVIII. század elejétől 1926-ig. 84 BAKÓ Ferenc 1994. 11. Az Egri Lokálpatrióta Egylet kezdeményezésére a fertálymesterséget 1995-ben megújították. 85 FRANTZ Alajos 1868. 227-304. 316

Next

/
Oldalképek
Tartalom