Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében
mélték. Minden segéd bent lakott a műhelyben, nős segédek még nem voltak. Szigorú házirend uralkodott, este 9 órakor otthon kellett lenni mindenkinek, a mester bezárta a kaput és a kulcsot magához vette. Segéd igen kivételes esetben kimaradhatott, de inas soha. Stokker János 1886-ban szabadult fel. Ekkor még szokásban volt, hogy az új segéd köszönő hetet dolgozott a felszabadító mesternél, ami két hét volt. Ez alatt komolyan, szorgalmasan illett dolgozni, fizetés erre az idó're nem járt, de ez idő alatt a felszabadult a mester asztalánál étkezett, mint családtag. Szabadulásra egy szép új ruhát kapott. Ekkor már nem volt érvényben a céhrendszer, de ő elment vándorolni, hogy világot lásson, tanuljon, tapasztaljon. 76 Először Debrecenben kapott munkát, majd Nagyváradon dolgozott másfél évig. Innen jött vissza Egerbe, idős tanítója, Hibay György hívására. A műhelyt - felszerelést, készárut - törlesztésre átvette, és hamarosan saját neve alatt folytatta a mesterséget. A ruhadarabok sablonos minták szerint készültek. Ezeket a mintákat is átvette Stokker János mesterétől, Hibay Györgytől, majd továbbadta az utódjának. Egerben mindig igen magas volt a ruházati iparokból élők száma (csizmadia, szűrszabó, szűcs, szabó), hiszen óriási felvevőpiaca volt. A szabók számának alakulása: 1715:19, 1718:26, 1720:33, 1738:44, 1760:50, 1766:63, 1775:62, 1785:68, 1805:67 77 . 1859 végén „magyar szabó czéhes mester van 54, segéd 10, tanuló 22, czéhen kívül 4. Fôczéhmester: Szepesy József, Német szabó czéhes mester 26, közülük a mesterségét folytatja 17, segéd 49, ezenkívül nős segéd 9, tanuló 27, czéhenkívüli iparos 1. Fôczéhmester: Károly Károly. 18 remekes szűr szabó közül 16 folytatja mesterségét 10 segéddel, tanuló nincs. " n 1863-ban összesen 110 a szabók száma, ebből 41 a magyar szabó és még 14 szűrszabó is dolgozik. 79 1909-ben 125 szabó dolgozott Egerben. 80 1923ban még mindig 71 szabó működik Egerben, de itt már nem jelölik, hogy milyen szabóról van szó. 81 A XIX. század végén, XX. század elején - mint Stokker János visszaemlékezéséből kiderül - csak magyar paraszti ruhákat csináltak, és kizárólag posztóból. Igen nagy volt a vásározó körzetük. Minden hétfőn és pénteken kijártak az egri hetivásárokra. Ide az árut, sátrat kis kézi kocsin hordták. A környező települések országos vásárai nagy eseménynek számítottak. Előre ki kellett válogatni az egyes vidékek divatját, külön csomagolni az utazó ládába. Minden községnek ismerték a divatját, és vásár előtt jóval már arra készültek a készruhával. Füzesabonyi volt a legjobb vásár, mert odagyűltek a környező településekről, akik jól ismerték az egri szabókat, s alig győzték őket áruval. Jó vásár volt még Tiszanánán, Poroszlón és Apátfalván. 76 E vándorlás a céhszervezet működése idején kötelező volt minden legény számára. "Minden Mester Legény, ... hogy a Mesterségre juthasson, a szükséges Vándorlást előbb megtenni tartozik ... a szükséges tapasztalásnak megszerzése végett... a Vándorlást legalább Három esztendeig folytatni köteleztetik..." - Bertha László 1939. 7. - Az inasokkal, segédekkel kapcsolatos több szabály is megmaradt a céhes világból: pl. a mesternél laktak, "éjjelre kimaradni tilos, büntetés terhe mellett" stb. - BERTHA László 1939. 7-8. 77 BALASSA Iván 1968. 256. 78 BUCHER József 1860. 157. 79 Egri naptár, 1863. 35-36. 80 BOROVSZKY Samu (szerk.) 1909. 109. - Gyöngyösön ekkor 51 a szabók száma és mellettük még 6 szűrszabó is dolgozott. Uo. 138. 81 Hevesmegyei Compass 1923. 85-86. Ugyanakkor Gyöngyösön ekkor is külön jelölik: férfiszabó 5, magyar szabó 9, női szabó 5, szabó 35. - Uo. 105-114. 314
