Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében
se. A csizmadiák száma két évtized alatt 20-ról 133-ra, a szűcsöké 12-ről 64-re, a takácsoké 4-ről 36-ra, a szabóké 12-ró'l 68-ra emelkedett! Az iparosok ilyen aránytalan nagy száma csak azzal magyarázható, hogy Eger püspöki város volt és megyeszékhely. Nemcsak belső fogyasztásra dolgoztak tehát, hanem a roppant kiterjedésű egyházmegye és a vármegye lakossága számára is.' 9 Nagy szerepe volt a vásároknak is, ahová az egri iparosok is eljártak, mégpedig messze földre: Budára, a Felvidék városaiba. A ruházati cikkeknek nagy kelendőséget biztosított Eger sok szomszédos községe, amelyekben a XVIII. században alig akadt iparos. 20 Az egri vásárokra érkezők pedig áruikat eladva (pl. felföldi fazekasok, alföldi búza, árpa, borsó stb. árusok, Tisza-menti halárusok stb.) itt vásároltak ipari cikkeket. 21 így a nagyszámú egri szabómester terméke is nagy területre eljuthatott. A fentebb leírtak is alátámasztják Flórián Mária azon megállapítását, hogy a vásárokra dolgozó szabók, szűrszabók, csizmadiák, kalaposok -jóval a gyári konfekciót megelőzően - előre gyártott készruhával látták el a falvak népét is, standardizálták öltözködésüket. 22 Egy-egy ruhaféle megjelenését, évtizedről évtizedre való terjedését nyomon követhetjük az árszabásokban. Azt ugyan - néhány kivételtől eltekintve - nem tudjuk, kiknek dolgoztak, de a felhasznált anyagok minőségéből következtetni lehet a felhasználókra. 23 Egy Kassa környékén, 1626-ban kelt limitáció töredéket évszázadokon keresztül másoltak. Ebben az anyagok finomsági fokai, árai szerint vannak feltüntetve a szabók termékei, három csoportra osztva. A legdrágább anyagokból - skarlát, csimazin, gránát - nagyurak, gazdagok ruhái készültek. A középdrága anyagok - rása, sája, fajlongis urak köznapi, parasztok ünnepi ruháinak az alapjai. A mesteremberek, parasztok, cselédek számára készített köznapi ruhákhoz csak olcsó posztókat engedélyeztek. Ilyenek pl.: az istamet, karasia, kesztula, morvái, valamint egy 1706-ból való árszabás szerint a remek, a septuk, perpeta és aba. Néhány olcsóbb anyag mellett esetenként ott áll a paraszt jelző. 24 Aki nem háziszolgának, csupán béresnek szegődött „Fellyebb való köntöst Karasiánál, Septuknál és Morváinál" nem kaphatott. A posztóruha tehát nem szabásával, hanem anyagának minőségével fejezte ki viselője hovatartozását. 25 Parasztok vásárolták az olyan anyagú ruhákat is, amelyeknél az van feltüntetve, hogy béres, szolga vagy juhász számára készültek. 26 Még jobb támpontot nyújt a limitációknál, ha az is fel van tüntetve, hogy milyen szabókról van szó. A szabómesterség specializálódott. A vásármíves szabók készítették tulajdonképpen a konfekcionált, több méretben előállított ruhákat, amit a közemberek körében vásárokon árultak. A váltómíves szabók a társadalom minden rétege számára dolgoztak, de méret után, rendelésre. 27 A Heves megyei (és egri) szabók széles vásárlórétegét, vásárlókörzetét, felvevő piacát igazolják a limitációk is, amelyekben az aba köpönyegtől a Gránát Angliaj Postó dolmányig, a készített termékek rendkívül széles skálájával találkozunk. 19 BREZNAY Imre 1934. II. 212-217. 20 BREZNAY Imre 1934. II. 218. 21 BREZNAY Imre 1934. II. 218-219. 22 FLÓRIÁN Mária 1995. 6. 23 FLÓRIÁN Mária 1995. 5-6.; GÁBORJÁN Alice 1991. 392-393. 24 GÁBORJÁN Alice 1991. 392-393. 25 FLÓRIÁN Mária 1997. 635. 26 GÁBORJÁN Alice 1991. 393. 27 FLÓRIÁN Mária 1998. 5-6. 305
