Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Veres Gábor: Közösség és környezet. A környezet hatásai a Bél-medence népi társadalmára a XIX. század második felében

A két település lakói a paraszti polgárosulás sajátos útját járták be, mely esetükben korábban kezdődött, mint a tájegység többi településén, így a kulturális különbségek vizsgálatánál az időtényező is fontos szerepet kaphat. A medence többi településén az ipari környezet hatása csak a XX. században elejétől volt jelentős. Ekkor érte el a vasút a tájegységet, megépült a Bélapátfalvi Cementgyár. A környék ipari üzemeiben a konjuktúra hatására bővült a foglalkoztatottak száma, s 1907-től megnyílt Egercsehiben is a szénbánya. Összegzés A Bél-medence határait földrajzi elhelyezkedése jelöli ki, amely a közös történeti és kulturális elemek létrejöttéhez is vezetett. Az Árpád-korban a Bél (Ug) nemzetség szállásbirtoka volt ezen a vidéken, s a nemzetiség szerepe a falvak kialakulását is nagyban befolyásolta. A tájegység egyházi központja Bélapátfalva volt, mely a plébániájához hosszabb időn keresztül fíliaként is tartozó Bükkszentmárton, Mikófalva, Mónosbél falvakkal alkotja a terület magját képező falucsoportot. A tanulmányban azok közül a környezeti hatások közül emeltünk ki, melyek nagy hatást gyakoroltak a helyi társadalmakra. A természeti környezet az emberek gazdálkodását befolyásolta, a táj, a domborzat, a talaj és csapadékviszonyok -a művelhető területek nagyságán keresztül - a lakosság számára is hatással voltak. Az ember alkotta, mesterséges környezet két részét a vallási és az ipari környezetet vizsgálja a tanulmány a tájegységben, a XIX. századi források alapján. A kiemelés célja a kontrasztos vizsgálat lehetősége: a mesterséges környezet ezen két eleme ellentétes húzóerőt képviselnek a kultúra szempontjából. A vallási környezet, a szakrális tér, ennek objektumaival együtt lassabban változnak, mint más környezeti elemek. Ezeknek az objektumoknak a jelentős része a vizsgált korszakban keletkezett, vagy már használatban volt (templomi felszerelés tárgyai). A közösség hozzájuk fűződő viszonya, a kapcsolódó szokásrendszer alig változott az eltelt egy-másfél évszázad során. A változás inkább a szokásokat megtartók számarányának csökkenéseként jelentkezik. A vallási környezet részét képező objektumok és a hozzájuk kapcsolódó szokások, tradíciók a változások ütemét lassítják, a hagyományos elemek konzerválódását, huzamosabb ideig való fennmaradását segítik, s ezáltal a népi kultúra, a tradicionális kultúra kontinuitását biztosítják. Századunkban az átalakulás aránya jóval nagyobb, mint korábban. Ennek oka pedig az, hogy soha nem érte ilyen sokféle és ilyen mértékű, az ember alkotta, mesterséges környezeti hatás a helyi társadalmakat, falusi közösségeket, mint a XX. században. Ezek közül a hatások közül a tanulmány utolsóként az ipari környezetet vizsgálta, mely a XIX. századi megjelenésétől kezdően - a társadalmi szerkezet, a gazdálkodási mód megváltoztatásával - a paraszti társadalom bomlásának, a népi kultúra gyökeres átalakulásának elsődleges okozója volt. A Bél-medence természeti-vallási-ipari környeztének XIX. századi vizsgálatát a kontrasztos, poláris nézőpont indokolta. A népi kultúrában jelentkező hatások kutatásához elengedhetetlen a környezeti változások történeti feltárása, melynek egy korszakát mutatta be a tanulmány. Ahhoz, hogy a környezetnek a tájegység közösségeire, helyi társadalmára gyakorolt hatásairól és kölcsönhatásairól átfogó képet kaphassunk további kutatások szükségesek, melyek első fázisa lehet ez a tanulmány. 298