Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Veres Gábor: Közösség és környezet. A környezet hatásai a Bél-medence népi társadalmára a XIX. század második felében

A patak jobb partján fekvő Mikófalva mindvégig Heves megyéhez tartozott.

9 Az ugyancsak az Eger-patak főeredőjének jobb partján lévő Bekölce helyzete többször is változott. Borsod megyében a XIX. század végétől a szentpéteri járás volt a szűkebb közigazgatási egység. Ezen belül Bélapátfalva, Bükkszentmárton és Mónosbél közös körjegyzőséget alkotott. Egyházi igazgatás szempontjából a községek két csoportra oszthatók. A medence déli részén a szomszédos négy településnek: Bélapátfalva, Mikófalva, Mónosbél, Bükkszentmárton több korszakban is közös volt az egyházi igazgatása, melynek központja minden esetben Bélapátfalva volt. A tájegységként vizsgált medence magját az egyházi irányításban is összekapcsolt négy település alkotta, mely kapcsolat a népi kultúra számos vonása mellett a lakosság mozgásában is nyomon követhető.

10 A kérdés vizsgálatánál érdemes a táj fogalmát megvizsgálni, melyen Kosa László olyan területi egységet ért," amelyet huzamosabb ideig állandó kulturális, társadalmi, gazdasági és ökológiai tulajdonságok jellemeznek és ezáltal elválik környezetétől. A négy elem közül a magyar néprajztudományban leggyakrabban a kulturális tényezőt vizsgálták a táji jelleg különbözőségeinek a meghatározásánál. A Bél-medence esetén sem mondható élesnek a terület határa, hiszen a palóc-barkó csoporthoz való tartozás kulturális jegyei sokkal inkább meghatározóbbak, mint az elkülönülésé. A további három tényező a társadalmi, gazdasági, ökológiai szempontok - az ezeket szorosan átfogó történeti-földrajzi elemekkel - már sokkal inkább mutatják a terület összekapcsolódását. Kistájként azonban nem célszerű vizsgálni, mert az összetartozás jegyeinek a vizsgálatával nem elsősorban a terület önállóságának a hangsúlyozása a cél, hanem - a településeket összekapcsoló jegyek mellett - a palóc-barkó csoporthoz való kapcsolódás viszonyrendszerét igyekszünk pontosabban megismerni. A földrajzi, ökológiai, történeti és néprajzi tényezőket is figyelembe véve a területet vizsgálata során tájegységként vagy vidékként célszerű tekinteni. A tájegység magját alkotó, négy településből álló falucsoporthoz lazábban kapcsolódik Balaton és Bekölce, de mint a tájnál, úgy a tájegységnél sem foghatjuk fel a területek határait élesen. így az említett két településnél az átmenetek vizsgálata is eredményt hoz. A települések közti kapcsolatok időben is változtak, jelen tanulmány elsősorban a XIX. század második felének ember alkotta környezeti viszonyai közül vizsgál meg néhányat. A vallási környezet hatásai A medence lakossága római katolikus vallású. Az egyént születésétől a haláláig végigkíséri a vallás. A gyermekek szocializációja során a család, majd az iskola teremti meg a vallás befogadásának alapját. Természetesen ennek ellenére egyénenként változik a vallásosság foka, mértéke, azt azonban nehezen fogadta el a közösség, ha valaki nem volt vallásos. A vallás egyrészt ideológiai szinten, másrészt a településeken jelen lévő objektumokon, tárgyakon keresztül hat, a két szorosan összekapcsolódó szegmens vizsgálható részint a népi vallásosság, részint - a Bél-medence esetén - a hivatalos római katolikus vallás és egyház oldaláról. A településeken a valláshoz kötődő objektumok létrehozásában és működésében is szoros 9 BAKÓ Ferenc 1965. 185. 10 A települések házassági viszonyait ÖRS Y Julianna 1989. 448-451. és KOVÁCS Béla 1996. 3536. is vizsgálták, eredményeik a négy település szoros kapcsolatát bizonyítják. 11 KOSA László 1990.39. 282