Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

behordása a ló- és ökörtartó gazdák feladata volt, akik a 30-35 boglyányi takarmányt a bikaistálló udvarán kazalba raktak. 1937-ben a kaszálási és szénagyűjtési díjat tehenenként 4 pengőben állapították meg, amiből napszámosokat fogadtak. 1939-ben úgy határozott a közgyűlés, hogy a bikakaszálót 3 évre feles használatra kiadják, mert a tisztítás és a kaszálás nagy megterhelést jelent a közösségnek. 1942-ben a kaszálást még napszámosokkal végeztetik, de a szénagyűjtés és a behordás a gazdák dolga. 1943-ban kevés fű termett, ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy a bikák takarmányát a gazdák adják össze. 15 gazda 1-5 mázsányi töreket, pelyvát és búzaszalmát hordott össze, amit a szénával felszecskázva használtak takarmányként. Az apaállatok abraktakarmányát is a tagok adták össze. A cséplés után kidobolt időpontban a két mezőbíró, a csordások és a kondás feladata volt a bikák részére tehenenként kivetett 20 liter (1939-től 25 liter) zab, a kanok részére pedig sertésenként megállapított 5 liter árpa és kukorica Összegyűjtése.

123 Bélapátfalván a község vezetése az 1930-as években azzal segítette a gazdaközönséget, hogy a községi tulajdonban lévő 1/4 telek földet átengedte számukra, s azt a társulat a tenyészkan tartása érdekében 6 évre bérbe adta. Ezért a bérbevevő köteles a két tenyészkant eltartani, és minden év szeptemberében a gazdaközönségnek 8 mázsa zabot átadni vagy amennyiben harmadik tenyészkant is tartaniuk kell, a zabfizetés helyett ezt a kant is tartja és takarmányozza. A bérlő volt köteles beszerezni a kanokat és folyamatosan cserélni a vármegyei Gazdasági Felügyelőség által megszabott időszakonként. Egyúttal köteles a tenyészbikákat megfelelő mennyiségű tiszta alomszalmával ellátni, az alóluk kikerült trágyát kizárólag a bérelt községi földre kihordatni és még legalább 25 kocsi trágyát saját költségén kivitetni. A földet kifogástalanul kell művelnie, s az utolsó évben 3 forgóban meghagyni, hogy ha a továbbiakban nem ő bérli, akkor az új bérlő őszi művelésre átvehesse. A bikát télen Bélapátfalván is a csordás gondozta, s ezért 1936-ban 15 pengőt kapott. Ha valami baja lenne, akkor a gulyás a bikagondozó teljesen díjtalanul. 1939-ben a bikagondozó 2 szekér tűzifát is kapott. 1937-ben külön bikapásztorról is szó van, akit április 25-én fogadtak fel havonként 1,5 hektoliter búzáért és a bikakarámban lévő trágya összetakarításáért kap öt pengőt. A bikakarám a Tövisberkében volt, amelyről 1938-ban azt határozták, hogy legalább egy része fölé tetőt kell készíttetni. Legeltetési idényben itt lehettek a bikák és ezért fogadtak melléjük nyári bikagondozót, aki 1948-ban 1000 forintot és 6 mázsa búzát kapott. A bikaréten kaszált szénát a téli bikaistálló udvarán tárolták, amiből a felesleget tavasszal értékesítették, pl. 1939 márciusában mázsánként 6 pengőért. Szükség esetén a legelő egy részét is kaszálónak használták vagy a Dobonai földet bükkönyös zabbal vetették be a bikák számára. Takarmány szűke idején - pl. 1943 júniusában - a bikák részére füvet sarlóztattak a községi erdőben. 1949-en a bikarét kaszálását 400 forint kikiáltási ár mellett árvereztetik, de ha nem kel el, lekaszáltatják.

124 Poroszlón a téli bikagondozást is vállaló pásztorok az őrzési bérükön kívül 200 korona pénzfizetést, fél öl fát és 50 kéve rőzse járandóságot kaptak.

125 Noszvajon a bikák gondozása a csordások (tehén- és borjúcsordás) dolga. 1941-ben ezt az alábbiakban rögzítették: „A csordások kötelessége egész éven át az apaállatokat a legjobb gazda gondosságával etetni, itatni és takarítani, hogy kihajtás előtt az istállóba melyik csordás mennyi ideig gondozza az apaállatokat, azt egymás között állapítják meg, 123 PETERCSÁK Tivadar 1987a. 152. 124 HML V-210/a/15. 1-3., 62., 83., 98., 145., 253., 273. 125 KOVÁCS Károly 1994. 146. 264