Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

Mezőtárkányban 1897. március 21-én négy mezőőrt fogadtak fel. A Laskón innen Méhi Antal, a Laskón túl Németh Márton, a Csinált úton túl Vas István és Nagy m. Sándor teljesített szolgálatot. A bérük 48 köböl élet, 5 ft készpénz a kivételesektől és 25% a pénzbüntetésekből. ' ' ' A gazdasági cselédek bérezésének általános jellemzője a XIX. század végétől a XX. század közepéig, hogy az minden pásztornál és kerülőnél több elemből áll. Fő tétel a termény (tiszta búza vagy vegyes gabona), általános a tűzifa, gyakori a bab, krumpli, pásztoroknál a sorban adott vacsora és/vagy kenyér, a '40-es években a zsiradék, a csordások és kondások talpkoptatási díjat (esetenként ruhakoptatási díjat) kaptak. Gyakori a tehéntartási lehetőség, illetve egy tehén számára legelőjog biztosítása. Mind a pásztoroknál, mind a kerülőknél jellemző a pénzbeli illetmény is, amely az infláció mértékében emelkedik. Az alkalmazottak bérét egy összegben vagy az őrzött állatok számához, illetve a felügyelt terület nagyságához mérten állapították meg és közölték a cselédekkel a felfogadásuk alkalmával. Tenyészállatok tartása, gondozása A falvak állatállományának szaporítása, az állattenyésztés érdekében a legeltetési társulatok gondoskodtak az apaállatokról, a bikákról és kanokról. A közbirtokosság feladata volt a tenyészállatok beszerzése, elhelyezése, takarmányozása és térítés ellenében az állattartó gazdák állatai számára biztosították a pároztatás lehetőségét. A bikaistállók és a kanok elhelyezésére szolgáló disznóólak anyagáról és formájáról a közbirtokossági iratok nem szólnak, egyedül az ostorosi legeltetési társulat ingatlanai között említik 1931-ben a Szelelő parton lévő pincét (bikaistálló és disznóól), ami a tufába vájt építmény volt."

2 Felsőtárkányban a mai ABC áruház helyén volt a közbirtokosság tulajdonát képező bikaistálló, valamint az ól a kanoknak és a kecskebakoknak. Itt rendszerint három bikát, három kant és két kecskebakot tartottak. A bikák az 1930-as évekig a legelőre jártak a csordával, és ott fojattak fel a tehenek. A tehéncsordával két, a borjúcsordával egy bika járt. A borjúcsordához évente új (1,5-2 éves) bikát vásároltak, majd a régi átkerült a tehenekhez, ahol 2-3 évig használták. A közgyűléseken gyakran szereplő téma, hogy valamelyik bika használhatatlanná vált és újat kellett vásárolni. A vásárlás komoly anyagi megterhelést jelentett a közbirtokosságok számára, ezért kölcsön felvételére kényszerültek, vagy a bika árát a tagokra kivetve gyűjtötték össze. Felsőtárkányban 1922-ben úgy döntött a közgyűlés, hogy az akácost árverésen értékesítik, és az így befolyt összegből vásárolnak új bikát. Itt az 1930-as években többször Bajzát Vince elnök vásárolta a bikákat. Ismerősöktől érdeklődött és megbízható gazdáktól szerezte be az apaállatot. Ha helyben nem akadt megfelelő, távolabbra is elutazott (Arló, Erdőtelek). Az 1920-as években még magyar fajta bikát tartottak, 1931-ben vettek először piros-tarkát."

3 Poroszlón a XIX-XX. század fordulóján a Földes társaságnak 20-24 bikája is volt, a Gyalogoknak 10-12. A nagy kettős bikaól a jelenlegi piactéren állt."

4 111 HML V-258/2. 29. 112 HMLIV-414/17. 113 PETERCSÁK Tivadar 1987a. 151-152. 114 KOÁCS Károly 1994. 146. 262