Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

emlékeznek arra, hogy Szent György naptól Szent Mihály napjáig kintháló gulyák voltak Heves határában. A Borjújárás Hevesről Gyöngyös irányában lévő homokos dűlőrész, s valamikor ide járt a borjú gulya. Volt ott egy fedett karám, ahová a zuhogó esőben és éjszaka behúzódtak az állatok. Hajnaltól késő estig legeltettek a gulyás, bornyász felügyelete mellett. A Fácányosban és a Rudi-tagban is emlékeznek bornyú gulyára az 1940-es évekig. Tinógulya az Akolhát részen volt a '30-as években, oda májustól október végéig hajtották le a növendék jószágot. A heverő marhát (tinót, igavonó ökröt) Pélyre vagy Jászapátin túl, a Kisérre is leadták a gazdák. Ott béreltek legelőt és külön gulyást fogadtak. A gulyának sózófák voltak felállítva a legelőn, a sóról a vezetőség folyamatosan gondoskodott. A gazdák ki-kijártak megnézni, hogy fejlődik a jószág, s ilyenkor a gulyásnak is vittek egy kis bort, pálinkát vagy egy darab szalonnát.

73 Felsőtárkányban két marhacsorda volt: egyikbe jártak a tehenek, másikba a borjak. Az 1920-as években még előfordult a kint háló gulya és a ménes. A tehencsordába 2-300 tehén, a borjúcsordába 150-160 egy-kétéves borjú járt. A szarvasmarhák részére itt két legelő volt: az egyik az alsó járásban (Őrhegy), a másik a felsőjárásban (Akasztó bérc). Az egyik legelőre a tehén-, a másikra a borjúcsordát hajtották és naponta váltották a legelőt. A kecskék a kőbánya környékén legeltek. A kint háló lovakat a Széles lápába vagy a Hosszú rétre, illetve a Mézesmáira hajtották. A sertésnyáj a falusi erdőbe járt, tarlószabadulás után pedig a tarlókon legelt. Az 1930-as években a gazdaközönség az egri érseki uradalomtól bérelt sertéslegelőt a Várhegy nyugati oldalán. A 250 pengő bérleti díj fedezésére minden szám disznó után 3 pengő legelőbért szedtek a gazdáktól.

74 Poroszlón a Földes társaság szarvasmarhái két csordában (alvégesi és felvégesi) és két gulyában legeltek. A csorda naponként hazajárt a faluba, a gulya azonban Szent György naptól - ha az idő engedte - Erzsébet napig kint volt.

75 Egerfarmoson az Egerpataki birtokosság olyan kevés legelővel rendelkezett (48 kh 846 négyszögöl), hogy csak a szarvasmarha csorda járhatott rajta, és a kecskéket, juhokat, sertéseket kitiltották a legelőről.

76 Nagyvisnyón 1932-ben külön szabályozták a tarló legeltetést, kimondva, hogy oda a gulya, csorda nem járhat és az elnök kötelessége a pásztorok szigorú ellenőrzése. Egyesek a maguk tarlóját szabadon használhatják, de csak kötélen, hogy a jószág másokéban kárt ne tehessen. Akik ez ellen vétenek, először 10 pengő bírságot fizetnek, másodszor a szolgabírói hivatalba lesznek bejelentve. Akik a község szélein laktak, felhívták a figyelmüket: a portájukat úgy kerítsék be, hogy sem malac, sem tyúk vagy liba onnan ki ne mehessen és a környéken lévő terményekben, kaszálókban kárt ne tehessen.

77 Noszvajon 1933-ban a tavaszi rendes közgyűlés döntött a legeltetés rendjéről. A két éven alóli és a két éven felüli szarvasmarhák külön csordában legelnek, de részükre a csekély kiterjedésű legelő miatt nem állapítanak meg külön legelőterületet. A sertések részére a tarló szabadulásig a Vesszős erdőrész jelöltetik ki. A kecskék a Nagyimány, Kisimány, valamint a Kecskelápa részen legelhetnek.

78 73 PETERCSÁK Tivadar 1999b. 74 PETERCSÁK Tivadar 1987a. 151. 75 KOVÁCS Károly 1994. 146. 76HMLIV-414/17. 77HMLV276/b/l. 78HMLV-263/1. 256