Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

falva és Noszvaj legeltetési társulataiban 1893-1948 között április 20-tól május 18-ig terjedő egy hónapon belül változott a kihajtás ideje. Noszvajon 1948-ban április 21-én az erdőre hajtották a jószágot, május 1-től pedig a páskomot járta a csorda. Mezőtárkányban az 1893-as április 20-i kihajtás előtti napig köteles volt mindenki a jószágait a pusztabírónál beíratni, ellenkező esetben nem hajthatott ki a közlegelőre. A közbirtokosságok rendtartásai szabályozták a legelőre kihajtható állatok számát. A két világháború között Egerfarmoson 87, Andornakon 110, a szilvásváradi kisbirtokosoknál 165, a telkes gazdáknál 495, Noszvajon 214, Szentdomonkoson 335, Ostoroson 447, Novajon 603 számos állatot „bírt el a legelő". Szihalomban legfeljebb 208 szarvasmarha és 416 felnőtt sertés volt kihajtható.

64 A közbirtokosság tagjai a legelő használatáért a számos állatonként vagy illetőségenként kivetett legelőbért, legeltetési díjat fizettek. Ennek mértéke évenként és településenként változott. Mezőtárkányban 1931-től 1942-ig 28 pengőről 60 pengőre nőtt. Nagyvisnyón 1932-ben csak 6 pengő a számos jószág után fizetendő díj. Noszvajon állatfajtánként külön szabták meg a legelőbért: pl. 1928-ban egy ló vagy szarvasmarha után 8 pengő, egy számos sertés után 2 pengő, egy kecske után 5 pengő. 1931-ben libánként 10 fillért fizettek. Az infláció következtében Bélapátfalván 1945-ben már 1500 pengő a legelőbér ára. Noszvajon 1946-ban terményben határozták meg a díjat, tehenenként 10 kg árpát, kecskék után 6 kg-ot kellett beadni. Mezőtárkányban 1947-ben már nemcsak legeltetési díjat (120 ft), de legelő fenntartási díjat (60 ft) is fizettek. Noszvajon ugyanakkor a legelőbér (tehenek után 16 ft, kecske után 8 ft) mellett kihajtási díjat (tehenenként 4 ft, kecskénként 2 ft) is szedtek a gazdáktól. A legeltetési díjat rendszerint még a kihajtás előtt beszedték, amivel gondok lehettek, hiszen Noszvajon, Felsőtárkányban és Nagyvisnyón az 1930-as években a hátralékosokat eltiltották a legeltetéstől. Ha a legelő bírta, a közbirtokosság az illetőség nélkülieknek vagy idegeneknek is megengedte a legeltetést. Mezőtárkányban 1893-ban „kimondatott, hogy kik jószágaikat legelő illetőség nélkül a közlegelőre kihajtották, de azt a pusztabírónak beírás végett bejelentették, minden ilyen egy egész szám után hat forint és ötven krajcár fog bevétetni, de büntetés nem jár. Ellenben azok, kik sem nem váltottak, sem a pusztabírónak be írás végett nem jelentették, legyen az bármi némü állat, lúd, borjú vagy malac, minden egész legelőért hét forint fog bevétetni és ezen felől minden ilyen egy egész legelő után büntetés fejében hét forint hajtassék be".

65 A legelő túlterhelését kiküszöbölendő, az egyes tagok felesleges legelőjét az 1940-es évekig a közbirtokosság vezetősége értékesítette, pl. Noszvajon 1941-ben számos állatonként 10 pengőért, amelyből a legelőjog tulajdonosa 5 pengő térítést kapott, a különbözetet kiadásainak a fedezetére fordítja a társulat. Akinek még legelőre volt szüksége, az a kihajtás előtt vásárolhatott egy legeltetési idényre szóló legelőt, aminek az ára Mezőtárkányban 7 forint volt 1893-ban, Noszvajon pedig 8 pengő 1933-ban. Noszvajon 1934-ben úgy határoztak, hogy ezentúl minden legelőtulajdonos maga értékesítheti felesleges legelőjogát, s ennek ára 1948-ban 20 forint. Egerfarmoson, Nagyvisnyón és Szilvásváradon a tagok maguk értékesíthették felesleges legelőrészüket egy-egy legeltetési idényre. Egerfarmoson a legelőrendtartás szerint „a legelőbér vagyis azon összeg, amelyet a nemtagok, illetve azok tartoznak fizetni, akik illetőségüknél több állatot hajtanak ki, a választmány engedelmével a legelőre, teljes egészében felosztandó a legelőkárpótlási díjra jogosultak, vagyis azok között, 64HMLIV-414/17. 65 HML V-252/2. 2. 253